Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 175 újítástól irtózó theoriák mögött óriási tábor állott. Orvosok, chemi- kusok, physikusok s mindazok, akik röstek voltak a lélekről a szorító bilincseket lerázni, vagy akiknek a szeme gyönge volt, hogy a már derengő napba beletekintsenek. Pedig a természetbölcseleti iskolának végét jelentette a természettudományi iskola megalapítása és föllendülése. Mindennek igazi okát kutatni és minden jelenségnek kimutatható okát adni: ez a természettudományi gondolkozás alapja. Nem elégedünk meg már mysteriumokkal. Az orvostudomány mindegyik ága rohamosan kezd fejlődni és segítségül siet a bakteriológiának kifejlődéséhez és evvel az antisepsis korának mielőbbi megalapításához. A histologiát Bichat alakítja át, az anatómiát Henle Jakab (1809—1885) fekteti uj alapokra, mellette Gerlach József (f 1896) az edények iniciálásának methodusával vitt uj világot a boncztan tudományába, a physiologiát Johannes Müller (1801 —1858) emeli a tudományos kísérletezés és elfogulatlan vizsgálódás piedestáljára, az összehasonlító boncztan Cuvier György (1768—1832) és Charles Darwin tudományos buvárlatai alapján fejlődött ki, és ami bennünket legkivált érdekel: a pathologia terén eddig nem tapasztalt lázas gyorsasággal követi egyik fontos felfedezés a másikat. A pathologiai anatómia két hatalmas eszü megalapítója majdnem egy időben született; az első Skoda József volt (1805—1881), ki az általa felfedezett percussio és auscultatio adta physicalis jeleket a pathologiai anatómiával igyekezett összhangba hozni és a másik Rokitanszky Károly (1804—1878), aki a mikroskopiai pathologiai anatómiát a legnagyobb tökélyre emelte. A mikroskopiának a kórboncztanba való térfoglalása a nemrég meghalt legnagyobb orvos- genie Virchow Rudolf (1821) nevéhez fűződik. Ő a cellularpatho- logia legkiválóbb megteremtője az »omnis cellula e cellula« elv diadalmas hirdetője. Az antiseptikus és asseptikus aera előtt ilyen elévülhetlen fejlődési processusok átalakító csatája játszódik le, amignem az orvosok figyelme a bakteriológiára irányul, amely az antisepsisnek, illetőleg az assepsisnek szülő anyja. Mielőtt azonban a bakteriológiának a XIX. században való fejlődési menetére reámutatnánk azon időig, amig belőle és általa az antisepsis hatalmas tana kifejlődött, azokat a nézeteket akarjuk vázolni, amit a pathologusok a lényegre nézve megformáltak. Mert az antisepsis és assepsis kifejlődésére épen pyaemia és
