Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
A modern sebkezelési elvek kifejlődése. 251 Ezt a három forrását az infectiónak valaminek be kell juttatni a női nemi szervezetbe; ezek lehetnek a vizsgáló ujjak, a mütevő kéz, eszközök, ágynemüek, maga a körlevegő, szivacsok, a bábák és ápolónők kezei, amelyek lázas gyermekágyasok bomló anyagaival, váladékaival és újólag azután az egészséges szülőnővel jönnek érintkezésbe. Ágytálak is nagyon gyakori vivői az infectiónak, s különösen azok a csészék, amelyekbe a szülés utáni vér- és méhlepényt fogják fel, ahol azok azután sokáig a szabad levegőn állva, bomlásba, rothadásba mennek át és magát az edényt is fertőzik; ez azután csak nagyon felületesen lemosva, kerül más egészséges gyermekágyas nemi részeivel érintkezésbe. A felszivódás tulajdonképpen a méh belső felületén megy végbe, amely teljesen le van mezitelenitve és amelynek nyitott vér- és nyirok- edényei mintegy önként kínálkoznak a méhbe jutott szerves anyagok tovaszállitására. A felszivódás határát a belső méhszáj képezi. A fertőzés ideje leggyakrabban a tágulási időszakra esik, nemcsak azért, mert ilyenkor a méh belső felülete teljesen le van mezitelenitve, hanem mert ilyenkor történnek leggyakrabban a belső vizsgálatok, amelyek a gyermek fekvését, tartását akarják megállapítani. Az infectio legritkábban a kitolási időszakban történhetik, mert a lenyomuló magzatrész a fertőzés kapuját elzárja. Annál gyakoribb azonban a szülés utáni lepényi időszakban, mert ez időben lesz a méh üre a küllevegő számára teljesen hozzáférhető és ad talajt a fertőzésre, ha a levegő bomló állati szerves anyagok elporló váladékával van telítve A lepényi időszakban, valamint a gyermekágyban a fertőzés úgy is létrejöhet, hogy a szülés alatt felsebzett nemi részek a piszkos ágynemüekkel juthatnak érintkezésbe, amelyek ugyancsak bomló állati szerves anyagból kerültek oda. A gyermekágyi lázban elhalt szülőnőket, gyermekágyasokat bonczolva, majdnem a legtöbbnél endometritist, metritist, metrophle- bitist, oophoritist és perioophoritist, a tubák puerperalis lobjait és colpitist találtak. Ezeket azelőtt a gyermekágyi lázzal egyáltalában össze nem függő, önnálló megbetegedésnek tekintették, mígnem Semmelweiss, kiindulva azon tapasztalatból, hogy a gyermekágyi láz eme következményes bántalmait chlormeszes kézmosások enyhítik, sőt meg is szüntetik, azt a következtetést vonja le, hogy ezek a gyermekágyi láz járulékos bántalmai, fertőzés utján létrehozott betegségek, amelyek éppen úgy vezetnek pyaemiához. mint maga
