Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
252 Dr. Müller Vilmos a szövődmények nélküli gyermekágyi láz. Eme betegségek azonban egyik lázas betegnél jelentkeztek, másoknál meg teljesen elmaradtak. Fel kellett tehát vennie, hogy a gyermekágyi láz gyöngébb és intensivebb alakjai sokban függnek a fertőző anyag rothadási fokától, a megtámadot szervezett kisebb vagy nagyobb ellentálló képességétől. Midőn Semmelweiss igy körülírta a gyermekágyi láz kórok- tanát és lényegét, müve harmadik nagy fejezetében, annak prophy- laxisáról szól. Természetesen a legszigorúbban hirdeti azt, hogy a szülőnőtől minden bomló állati szerves anyagot távol kell tartani. És minthogy ennek vivőit az oktanban megnevezte, különösen azokra kell tekintettel lenni: a kezek szigorú desinficiálását sürgeti oly módon, hogy azokat szappannal, kefével és utána chlormészszel alapos tisztogatásnak veti alá. A szülészeti műtétekhez használatos eszközök, műszerek tisztántartását is követeli, valamint elenged- hetlennek tartja a fehérnemüek gondos tisztogatását is. Minthogy azonban tudja és mintegy előre látja, hogy eme óvintézkedéseket a különböző szülészeti intézetek vezetői már a régi ellenszenvből sem fogják elfogadni, állami intézkedéseket kér, mert ilyen módon akarja a szülőházban lévő alkalmazottakat kezeik fertőzésétől megóvni. Továbbá azt kívánja, hogy az orvosokat és bábákat eskü alatt kötelezzék arra, hogy eme rendszabályokat szigorúan megtartsák és hogy tudatosan nem tesznek semmi olyat, ami a fertőzés előidézésére vagy elősegitésére szolgálhat. Nagyon fontos újításokat követel a szülészet és a boncztan tanításának mikénti beosztásában. Minthogy a fertőzés forrását nagyon gyakran a hullamérgezés képezi, el kell vonni a medicusokat attól, .hogy a szülészet gyakorlati részének tanitása alatt boncztani gyakorlatokat űzzenek. Olyképpen kell a tanrendet megállapítani, hogy boncztani és kórboncztani tanulmányok a szülészet elméleti oktatásának idejére essenek és hogy ez utóbbi gyakorlati tanitása alatt, az orvosnövendék ne legyen kénytelen boncztani hallgatni, bonczo- lásokra eljárni. A kezekkel, eszközökkel való fertőzés módjainak ilyeténképp való elhárítása után, reátér Semmelweiss a fertőzés második nagy forrásának, a gyermekágyi láznak a körlég utján való előállási alakjának elkerülésére és az e téren teendő óvintézkedésekre. Ebben a tekintetben elodázhatlannak tartja a szülészeti intézetek oly építkezési modorát, amely a hygiene teljes figyelembevételével történt. A szülészeti intézet a többi osztályoktól, de különösen