Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
242 Dr. Mülter Vilmos Az orvosi irodalom, az orvostársadalmi élet is uj sphaerába lép. Az orvosok most már keresik az egymással való érintkezést Személyesen oly módon, hogy nagyon gyakran és sűrűn látogatják az orvosegyletet, irodalmi utón pedig úgy, hogy 1857-ben Wagner Kovács, Bókay, Lumnitzer. Hirschler, Markusowszky megalapítják az »Orvosi Hetilap«-ot, az »Orvosi Könyvkiadó Társulat«-ot. A nagy nemzeti törekvések, mint a tüzes láva, minden magyar szivét eltöltik. Az alkotni vágyásnak izzó szenvedélye hevített mindenkit és ösztönzött arra, hogy akár egy porszemmel is hozzájáruljon a magyar nemzeti állam palotájának kiépítéséhez. Semmelweisst is magával ragadta ez az áramlat. Eddigi tartózkodásából, zárkózottságából kilépve, a nagy nyilvánosságot keresi fel, hogy az orvosegyletben és az »Orvosi Hetilap« hasábjain hirdesse' eszméit. Az orvosegyletben 1858. január 2-án tartja meg első előadását a gyermekágyi láz kóroktanáról. amit nyomon követnek a január hó 23-án és május hó 16-án tartott előadások. Ugyancsak erről értekezik az »Orvosi Hetilap« második évfolyamának első számában is. Ezek az előadások és közlések Semmelvveiss régi és uj. tapasztalatainak egybefoglalását képezik. A gyermekágyi láz kóroktaná- nak bővebb kifejtését Semmelweiss eszméi alapján, későbbe tartjuk fenn magunknak, most csak annyit bocsájtunk előre, hogy ez előadások keretében érdekesen vázolja azokat' a momentumokat, a melyek őt a gyermekágyi láz kóroktanához és prophylaxisához vezették. Előadásaiban kiterjeszkedik a Rókus-kórház és a szülészeti klinikán szerzett tapasztalataira, hivatkozik az elért eredményekre de reámutat a mortalitásra, mint olyan tényezőre, a mely csak elvei teljes keresztülvitelének lehetetlensége miatt áll fenn és a mely negative csak még inkább bizonyító föltevései mellett. Semmelweiss ezentúl az »Orvosi Hetilap« legszorgalmasabb munkásai közé tartozik. 1860-ban, négy számban azokra a különbségekre utak a mely a gyermekágyi láz kóroktanában közte és az angol orvosok között van. A legszigorúbban visszautasítja ama föltevést, hogy az angol orvosok előtte a prophylaxisban, tudatosan jártak volna el. Egyszerűen empirikus értéküeknek tartja fölfedezéseiket, a melyeknek tudományos magyarázatát nem tudták megadni. De nem csak ő, hanem tanársegédei is hangyaszorgalommal
