Müller Clotár dr.: Hasonszenvi házi s család-orvos (Pest, 1863)

Első rész - 1. §. A hasonszenvi gyógyászat alapelvei és tanai

10

Első Rész.

nél, a legkülönbözőbb és ellentmondóbb fölvételek érvényre találónak, és hogy azon szer, mely az épen uralkodó iskolától az erősítők és feloldozok közé számíttatott, az mások által a kábító vagy csípős szerek osztályába helyeztetett. És ily ellenmondások, nem csak a semleges, vagy gyengénható gyógytesteknél jöttek elő, hanem a legfőbb és leg- hathatósabb gyógyszerek fölött mint az Opium, Digitalis, Arsen, An- timonium , Mer cur, sat. uralgott a legnagyobb kétség és vita, s állíttattak fel, a legellentmondóbb állítmányok. így péld. századokig vitatkoztak azon, ha váljon az Opium erősít vagy gyengít, ingerel vagy csillapít, hevít vagy hűsit-e, és Syndenham nyilvánosan mondá, hogy ezen szer nélkül nem lehetne orvos, mig a híres Stahl annak minden alkalmazását egyenesen véteknek nyilvánítja. Igen, Grui Patin egész komolysággal azt állította az Antimoniumról, egy gyakran alkalmazott és igen kedvelt gyógyszerről, hogy az által több ember veszett el, mint a harmincz éves háborúban. A higany hatása felöli feltételek és megmagyarázási kísérletekkel több kötet könyvek megtöltettek, és nincsen gyógyhatás vagy más tulajdonság, melyet némelyek ezen szernek ne tulajdonitottak, mások pedig kétségbe ne hoztak volna.Valóban gyalázat-teljes vakultság, vagy megfoghatatlan könnyelműség kellett ahoz, a leghathatósabb és legmérgesebb állományok tömegét, özönnel alkalmazni i -meretlen betegségek ellen, a nélkül, hogy azoknak hatásáról, gyönge sejtelemnél, vagy egészen önkényes és képzelt gondolatnál, egyébbel bírtak volna, és H a h n e- mann jogosan ostorozá ezen gonoszságot midőn ezt irá : „Egy ács sem faragja fáját oly szerszámokkal, miket nem ismer; minden egyes szerszámot pontosan ismer, s ennélfogva tudja, hogy hol kell az egyiket, hol a másikat használni, hogy azt végbe vigye, mit czélja kíván. Pedig csak fa az, a min dolgozik, és ő csak ács.“

Hahneman nnak nem csak az az érdeme, hogy ezen gyalázatos zavart, és szégyen-telj es helytelenséget, mely oly sok ezerek egészségével űzetett, felismeré és kíméletlenül pelengérre állitá, hanem egyszersmind fényes világot gyújtott az egyiptomi setétségben, és biztos utat nyitott a tömkelegbőli kimenetelre, miután megmutatá, hogy az egyes gyógyszerek hatásának egyetlen megismerési eszköze , azoknak az egészséges testeni kísérlet alá vételében áll. Ha nehány felvilágosult fő, mint Störk, Hoffmann, Wep- fer és Haller a gyógyszerek egészségeseken! megpróbálása szükségessége és hasznossága felől tettek is némi jelentéseket és kísérleteket, ezek mégis csak magánosán álló kezdeményezések maradtak, s nem sokára egészen abban hagyattak, mivel azok értékesítésének, és