Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 4. Tompaság (stupor)

35

Hangulata változó, majd nyomott, majd derül- tebb, majd sír, majd nevet. Élénken hallucinál, ül- döztetési irányban delirál. Hangokat hall«tolvaj»-nak, «gazemberének, «sikkasztó»-nak mondják, kiköpnek előtte, komédiát űznek vele, tönkre akarják tenni. Alakokat lát, ezeknek integet, beszél hozzájuk. Magaviseleté az érzékcsalódások tartalma szerint változik. Olykor sírni kezd, a földre veti magát, majd fütyül, dalol, kiabál. Máskor szótlanul áll egy helyen, be- húnyt szemmel, a végtagok adott helyzetüket megtartják ; olykor a legforcirozottabb állást veszi fel s úgy marad perczekig. Időnkint czéltalanul futkos ide- oda, élénken gesticulál. Öntudata többnyire homályos, olykor azonban kissé feltisztul. A kérdéseket legtöbbször nem fogja jól fel, s nehezen ad feleletet. Nem tájékozódik. Hiányosan táplálkozik, az ételtől irtózik. Éjjel nem alszik, mászkál, kiabál, dörömböl, az álomhozó szerek nagy adagja sem képes őt megnyugtatni.

A nevezett egyén heveny zavarodottságban szenved.

4. §. Tompaság (elsődleges gyógyítható butaság, stupor).

Főtünetét a szellemi és mozgási működések megnehezített lefolyása, gátlása és a hangulathiány képezi.

A tompaság kóros agykimerülés tüneménye, mely bekövetkezhet szellemi és testi megerőltetés folytán, sokszoros s huzamosabb éjjelezés, kicsapongás, önfertőzés után, igen gyakran nehéz szülés s gyermekágyi kimerülés folytán, erősebb vérvesztések, heveny fer3*