Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 4. Tompaság (stupor)

36 tőző bántalmak után. Rendesen a fiatalabb korban mutatkozik s vagy valami kedélyi rázkódtatás után hirtelen áll be, vagy lassan fejlődik. A beteg mozgásai lassúbbakká, vontatottabbakká, gondolkodásuk nehézkessé válik. Sokszor elbámulnak mereven maguk elé, a nélkül, hogy különös képzetek foglalkoztatnák őket, mintegy nehány pillanatra meg­szűnnek gondolkozni. Rendes munkájukat nem vég­zik jól, sokszor félbe hagyják s végtagjaik bizonyos merev állásba jutnak nehány perezre. Több ízben fognak hozzá a dologhoz s még sem tudnak semmire sem menni. Érzéketlenek lesznek minden benyomás iránt, a külvilág ingerei nem keltenek bennök visz- hangot, nem érdekli őket semmi, nem törődnek sem­mivel. Lelki életük sivár, élettelen, mintha minden érzelem kihalt volna belőlök. A kedélyi sphaera semmi mozgalmat sem tüntet fel. Az adott kérdésekre alig figyelnek s többször kell nógatni őket, míg egy-két szót mondanak. Az is olyan szárazon, hidegen hang­zik, nélkülözi a hangulat színezését. Szótlanul ülnek vagy állnak egy helyen. Végtagjaik hidegek, ajkaik kékesek, arezuk halvány. Tekintetük merev, arczki- fejezésük részvétlen. A láták tágultak, hiányosan reagálnak. Hőmérsékük alacsony, a szívműködés lassú. Táplálkozásuk csökken, testsúlyok fogy, ma­guktól nem esznek, sőt gyakran a szájukba adott ételt, ott tartják, a nélkül, hogy lenyelnék. A vize­letben a phosphatok megszaporodnak. Nyáluk, orrvá­ladékuk önként folyik, vizeletüket maguk alá bocsát­ják. Nyelvük bevont, száraz, a leheletük bűzös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom