Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 3. Őrültség (heveny zavarodottság, vesania acuta)

34

viselkedett ő főnökével szemben követelőleg. Különben e hibáját elnézték, mivel kötelességét mindig kifogástalanul teljesítette. Utóbbi időben megváltozott, ő — ki eddig a takarékosságban túlságig ment — költekezni kezdett, főleg egy barátja társaságában. Éjjel nem aludt, folyton hánykolódott ágyában s beszélgetett önmagában. Egy alkalommal kora reggel felkelt s barátja lakására futott s attól izgatottan kérdezte, miért nem hagyja békében. 1887. aug. 3^-án egy bérkocsit fogadott fel, s midőn ez véletlenül visz- szapillantván, revolvert vett észre nála, egy rendőrhöz hajtatott. Itt leszállván a kocsiról, a beteg több lövést tett, melyek egyike önmagát sértette meg bal arcz- felén. Erre rögtön kórházba vitetett s a sebészi osztályról zavart magaviseleté folytán a megfigyelőre tétetett át.

Jelenállapot. A gyengédebben fejlett és táplált 156 cm. magas férfi beteg hajzata fekete. Homloka alacsony, a homlokdombok közelállók. A jobboldali nyakszirttáj jobban előre domborodik. Koponyamé- retei: hosszátmérő: 184, harántátmérő: 159, magasság: 113, körzet: 545 mm. Irise barna, a bal láta tágabb, mint a jobb, mindkettő elég jól reagál. Nyelve bevont, reszket. A jobb sulcus naso-labialis elsimult. A bal arczfél fejlődésében visszamaradt. A szájrés kissé ferde. Kezeiben tremor. Térdreflex élénk. A tengéleti szervekben semmi különös eltérés. Puls 88. Láztalan. A bal járomcsont magasságában ferdén lefutó 2—2*5 cm. hosszú heg látható, melynek belső vége körül az arcz bőrébe fekete apró szemcsék ékelődtek be.