Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 3. Őrültség (heveny zavarodottság, vesania acuta)

31

sukat, környezetüket, a helyzetet visszásán ítélik meg. Hely, idő tekintetében következetlenek. Mintegy kaleidoszkóp változik minden pillanatról-pillanatra előttük. A szokatlan érzékelés öntudatukat megzavarja. A képzeleti kör legphantasticusabb világa tárul fel előttük s a realitás biztosságát elvesztik lábuk alul, egy beláthatatlan chaosban keringenek folyton, melyből kivezető utat nem találnak. Összefüggéstelenül, zavartan beszélnek. Az érzékcsalódások s abnormis kedélyhangulat szülte téveszméik nélkülöznek minden rendszert, hiányzik bennök a reális összhang. S ez az, mi e kórképet elkülöníti a tébolyodottságtól. Mintegy más világban járnak-kelnek. Olykor mélán - choliás nyomottság, máskor mániás izgatottság vesz rajtok erőt. Néha oly érzésük támad, mintha szállnának, mintha a föld besüppedne alattuk.

Közbe rövid időre nagyobb fokú gátlás, katalep- ticus állapot mutatkozhat. Egy helyen állnak, behunyt szemmel szótlanul, végtagjaik adott helyzetüket megtartják. Máskor mereven néznek egy irányban, majd integetnek, arczuk elkomorodik, vagy ajkaik mosolyra nyílnak — a hallucinátióknak megfelelőleg. A következő pillanatban ijedten futnak el, arczukat eltakarva, kezükkel távozást intve, mintegy menekülni igyekeznek az ijesztő képektől. Az ijesztő képzetek folytán könnyen köz- és önveszélyesekké válhatnak, a mennyiben környezetüket illusiók folytán megtámadhatják, vagy önmaguk ellen fordulnak.

A zavartságot olykor tisztább időszak válthatja fel rövid időre, a midőn mintegy eszmélve néznek