Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
I. Rész. Kórodai elmekórtan - 3. Őrültség (heveny zavarodottság, vesania acuta)
32 szét magok körül s igyekeznek magyarázatát adni előbbi magaviseletüknek. A betegek táplálkozási viszonyai alászállnak. Ar- czuk halvány, sápadt, végtagjaik hidegek. A hőmérsék igen gyakran csökkenhet. Sokszor nagyobb fokú étkezési ellenkezés mutatkozik, főleg a kellemetlen tartalmú érzékcsalódások befolyása folytán. Súlyosabb esetekben fehérnyevizelést észlelhetni. A betegség eltarthat hetekig, hónapokig, sőt ritka esetben egy évig is. Az esetek legnagyobb számában a prognosis jó. Olykor — kivált ha az izgalmak sokáig tartanak s a beteg életereje csekély — másodlagos elmegyengeségbe mehet át, sőt halállal is végződhet. A gyógyulás vagy a tüneteknek fokozatos csökkenésével, az érzékcsalódások elhalványodásával s egy depressionalis stádium közbeléptével következik be, vagy mániás izgatottság után. A búskomorságtól megkülönböztethető az által, hogy itt önvádlási s kicsinységi deliriumok nem fordulnak elő, s a lelki fájdalom soha sem oly intensiv, a beteg egész valóját betöltő, mint a melancholiánál, továbbá itt a depressionalis szakasz csak rövid időre terjed s tarkázva van izgalmi tünetekkel. A mániától az érzékcsalódások nagy tömege s az elébb említett hangulati váltakozások különítik el. Végre a tébolyo- dottságtól abban különbözik, hogy itt rendszeres téveszméket nem találunk, melyek bizonyos következetességgel minden részletükben kidolgozva lennének s a realitás bélyegével bírnának, továbbá, hogy itt nagy az öntudatzavar.
