Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)

24

A tulajdonképeni dühösségnél már sokszor súlyos öntudatzavarral találkozunk, a szellemi és mozgási működéseket egész a végletekig menő féktelenség jellemzi. Cselekedeteik inkább az ösztönszerűség jellegével bírnak. Bizonyos szenvedélyek, indulatok uralják őket s kedélyhangulatuk tartalma sokszor változik. A vidám hangulat könnyen változik át haragossá. Egyik pillanatban jókedvűen fecsegnek összevissza, hogy a másikban már szitkokkal illessék környezetüket s a legdurvább modorban utasítsák el maguktól. A testmozgások szabálytalanabbak s czél- szerűtlenebbek. Kezükkel jobbra-balra hadanásznak, ijesztő ugrándozásokat visznek véghez, majd tombolni kezdenek, az ajtót döngetik, a falat csapkodják ökleikkel, sokszor felvérzik kezüket, talpukat a kíméletlen dörömbölés folytán.

A gondolatok logikai rende felbomlik, összefüggéstelen, érthetetlen szókat kiabálnak, verbigerálnak (egymáshoz hasonhangzású, érthetetlen szókat mondanak), a sok ordítozásba belerekednek s articulálatlan, gutturális hangokat adnak. Végig hemperegnek a földön, hajukat összekuszálják, testüket vizelettel, bélsárral kenik be. Ruháikat letépik, meztelenül futkosnak. Erősen saliválnak, sokat köpködnek. A dü- hösség kórképében olykor — bár ritkán — érzékcsalódások is előfordulnak, leginkább visiók alakjában, csakhogy ezek bizonyos rendszertelenség s következetlenség jellegét hordják magukon. Némelyek — s azt hiszem méltán — a tiszta mániánál az érzékcsaló- dásokat kizárják, s egyes ilyen eseteket inkább a