Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)

heveny zavarodottsághoz számítják. A dühös beteg sokszor nagy étkezési ellenkezést tanúsíthat. A nyújtott étellel tisztátlanul bánik el, beleköp, vagy kezével vájkál benne s szétkeni a padlón vagy falon, máskor szájába veszi, aztán kiköpi. Az ilyen étkezési ellenkezéssel járó eset mindig súlyos, főleg ha nagy öntudatlanság társul hozzá, igen gyakran rohamosan esik össze a beteg s kimerülés folytán elhal.

A dühös beteg nagy fokban álmatlan, gyakran hőemelkedést mutat, pulsusa gyors.

A dühösség jelentkezhet mint önálló kórforma és mint más kóralak tünete, pl. terjedő liüdéses elmezavarnál, hysteriánál, korszakos elmezavarnál, nehézkórnál s egyes agybántalmaknál, mint izgatottsági tünet.

A dühösségnél elég gyakran észlelhetők alább- hagyások is.

A dühösség sokszor öröklésileg disponált egyéneknél észlelhető, keletkezhet súlyos szervi bántal- mak, kicsapongó életmód, fokozott szellemi munka, onania folytán beálló kimerülés után, agysértés folytán, alkoholélvezet után.

Eendesen bizonyos prodromalis tünetek előzik meg. Az illető egyén álmatlan lesz, olykor fejfájások gyötrik, s bizonyos kedélyi levertség után jelleme hirtelen megváltozik, előszeretettel megy mulatni, éjjelezni, a szeszes italokkal s nemi tekintetben visz- szaél. Gyakran elkóborol éjjel is, s bizonyos akadékoskodó, disputáló, kötekedő természetet tanúsít, megjegyzéseket tesz idegenekre nyilvános helyen,