Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
I. Rész. Kórodai elmekórtan - 12. Veleszületett butaság (idiotismus)
118 ethikai és jogi érzet csak egyes betanult szabályokra szorítkozik. Ellenben az indulatok a csökkent értelem csekély gátlása folytán túlsúlyban vannak s nélkülözik a józan belátás képességét. Öntudatos és czélza- tos törekvések nálok alig találhatók. Ha cselekedeteik bírnak is a czélzatosság látszatával, a kivitel, az eredmény okvetlenül ráutal az elmegyengeségre. Akadályokkal megküzdeni nem képesek, a legkisebb ok zavarba hozza őket s alantasabb szellemi képességük azonnal elveszti a tájékozást s ilyenkor nagy rémület fogja el őket, vagy tehetetlen dühöngésben törnek ki. Mivel a társadalmi élet alapját képező kölcsönösség elve ismeretlen előttük vagy legalább is homályos, nagy fokban önzők s főleg azon természeti ösztön befolyása alatt állnak, mely a létérti küzdelemben mindig az én-t helyezi első helyre. E mellett hiszékenyek, könnyen rávehetők egyes cselekmények elkövetésére, melyek következményeit előre felfogni nem képesek. Innen sokszor gonosz hajlamú egyének eszközeivé válhatnak. Ott is, hol jogtalanságot követnek el, számon kérve, önjogukat hiszik megsértve s követelők s erőszakoskodókká válhatnak. A butáknál már mélyebbre ható szellemi hiányokat találunk. Felfogásuk lassú, ismereteik csak a legszükségesebb s közönségesebb dolgokra vonatkoznak. Kifejezéseik nagyon egyszerűek s beszéd közben a fogalom hiányában gyakran használják a kézmozdulatot, integetést. Az elvont fogalmak teljesen ismeretlenek előttük s ezek említésénél teljesen szenv- telenül bámulnak a beszélőre, mintegy jelezve, hogy
