Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 12. Veleszületett butaság (idiotismus)

119

a kiejtett szó érintetlenül hagyta elméjüket. Az emlékezet felette hiányos, alig lehet őket értelmi dolgokra megtanítani. Egy-egy soros versnek memoralisálása napokat vehet igénybe. A napok, hónapok neveit, az óra jelzéseket nem képesek megtanulni. Gyenge emlékező tehetségüknél fogva írni, olvasni, számolni nem tanulnak meg, vagy csak igen primitiv módon. A legközönségesebb tünemény is zavarba hozza őket, mindent megbámulnak, de a nélkül, hogy azt az itélő-követ- keztető képesség mérlegére tudnák vetni. Minden új nagy csodálkozást, majd félelmet ébreszt bennök. Fővágyukat a táplálkozási ösztön kielégítése képezi, jól érzik magukat, ha jóllaktak, haragosak, ha nem elégíthetik ki étvágyukat. Rendesen mohón, falánkul, sokat esznek. Magaviseletük felette félszeg, sehol sem találják jól magukat, csak otthon. Sokszor lomhán, görnyedten járnak-kelnek. Órákig elülnek egy helyen, vagy alszanak. Nemi ösztönük sokszor fokozott, ona- nisálnak, máskor teljesen hiányzik. Külsejükre mit sem adnak. Akaraterejük kicsiny, maguktól semmit sem tesznek, semmi sem képes érdeklődésüket felkelteni. Rendszeres munkát nem képesek végezni. Sokszor azonban bizonyos ügyesség, pl. a zene iránt hajlam mutatkozik náluk. Néha minden ok nélkül otrombán nevetnek s máskor állatias hangon ordítoznak s a földre vetve magukat, idétlenül kapálódz- nak, főleg ha valamivel megijesztetnek. Gyakran brutálisak. Olykor bizonyos fokú alattomosság s színlelési hajlam mutatkozik náluk, főleg ha büntetés vár rájuk. Különben testileg eléggé jól fejlődhetnek, de a