Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 2. Traumás operatiós befolyás
2. Traumás és operatiós befolyás. A szervezetet, különösen a koponyát egyes sértések részint az agy, gerincvelő szövetének, burkainak, a környéki idegek közvetlen bántalmazása következtében, részint közvetetve a rázkódás folytán keletkezett (például a vérerek megrepedése után beálló vérzések s ezek következményei, complicatiói), avagy a közelebbről meg nem határozható s vizsgálási eszközeink által ki nem mutatható tömecsbeli elváltozások alapján különféle működésbeli zavarokat, ideg- és elmebajokat eredményezhetnek. Esés, lezuhanás, a koponyára gyakorolt ütések a gyengébb ellenállású vérérrendszernél (alkoholisták, idősb egyének, syphilisesek arterio-sclerosisa esetében) könnyen okozhatnak az agyburokban vagy az agy állományában vérzéseket. A vérzés lehet nagyobb terjedelmű vagy csak kisfoku s mint ilyen apró encephalitises gócok fejlődésére vezethet. Í Létrejöhet vagy az elszenvedett traumás behatás oldalán, vagy az agy ellenkező oldalán (contrecoup). A sérülés egyes esetekben magát az agy állományát roncsoTpr^ffl^mTskor a behorpadt koponyacsont izgatólag hat az agyfelületre. Néha a koponyát ért külső behatásnak (esés, ütődés, ütés) semmi nyoma sem látható és a boncolás alkalmával a koponyacsont belső lemezén az ütésnek megfelelő területen túlburjánzás, meg- vastagodás észlelhető s ez az agyburkokra és magára az agyra nyomást gyakorolva, működésbeli zavarokat idézhet elő. Ilyenkor epilepsiás rohamok is kifejlődhetnek és pedig nem mindig közvetlenül a sérülés után. A koponyát érő sérülések különös figyelmet érdemelnek s azoknak psychiatriás méltatása közben nagy óvatossággal kell eljárnunk. Tapasztaljuk ugyanis, hogy néha aránylag csekély, látható nyomokat alig hagyó sérülések már az idegrendszer mélyreható elváltozását okozhatják, mig máskor a koponyacsont horpadásával járó traumák sem okoznak számbavehető rendellenességet a szellemi élet körében. Általában az idegrendszernek a külső és belső behatások iránt kifejthető ellenállóképessége sokszor csökken a koponyasérülés után, sőt bizonyos jcharakterbeli változást is okozhat. Különösen a szeszes italok iránt való tolerantia szállhat le nagy mértékben s az egyén, előbbi természetével ellentétben, kis mennyiségtől is öntudatlan állapotba juthat s heves, erőszakos kitörésekre ragadtathatja magát. Természetesen adott esetben fontos az előéletnek és az alkohol iránt való viselkedésének pontos kikutatása. Az ilyen sérülést elszenvedett egyénekben néha heves indulatkitörések, epilepsiaszerü szédülések, vértorlódások, álmatlanság, izgalmi tünetek jelentkeznek s idegrendszerbeli gyengeség abban is nyilvánulhat, hogy már alacsonyabb lázas mozgalmak mellett is deliriálnak. Egyes esetekben pedig a sérülés előtt erkölcsi tekintetben teljesen kifogástalan egyén a nagyon is szembetűnő ethikai, moralis hanyatlás, az excessu- sokra való hajlam jeleit árulja el. A koponyasértés káros befolyása már az embQíűs életben isi érvényesülhet, amennyiben a terhes anya hasát érő ütés, vagy leeséssel járó ütődés, a fogóműtét alkalmával a magzat koponyáját érő közvetlen külső erőszakos behatás a magzat fején lobos folyamatokat indíthat meg s elég gyakran ez az oka a testi és szellemi visszamaradottságnak, fejletlenségnek. Mitekéi a skótországi idióták 2%-ában az aetiologiás okot a
