Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

G) Elmekórformák - 13. Morphiumos elmezavar. Morphinismus

375 megszűnik, minden kellemetlen következmény nélkül elvonható s a beteg nem is gondol rá. Mig máskor már nehány adag után sajátságos vágy ébred utána, amely a használat indicatiójának határán túl is megmarad, egyre követelőbben nyilvánul s a napi 1 grammnyi mennyiségnél is alig állapodik meg. Öröklés utján terhelt, degenerált hysteriások és neuras- theniások elég számban vannak a morphinisták között, de ezek közül sem lesz mindegyik azzá, jóllehet sokszor csak a normalis átlagnál magasabb arányban érik el a kívánt hatást. Erlenmeyer kiemeli, hogy a morphinisták dispositiója a szellemi műveletek dysharmoniájában, az akarat gyengeségében, az idegrendszer ingerlékenységében, a neuro-psychopathiás alkatban nyer kifejezést. Azokból az ingatag jellemű, befo­lyásolható, állhatatlan egyének sorából kerülnek elő főleg, akik a normalis egyén átlagának gondolkodása körébe alig vagy éppen nem tudnak beilleszkedni, rend­ellenes érzések, vágyak, sokszor impulsiós cselekedetek befolyása alatt állnak, túl­ságosan impressionabilisak s ennek következtében minden komoly megfontolás nélkül rohannak a testi és szellemi épségüket, existentiájukat veszélyeztető válságos helyzetek lejtőjére. A veszély felismerése esetében sincs meg azon lelki erejük, mely visszatartsa a bekövetkezhető romlástól. Sorsukat, jövőjüket könnyelműen kockára teszik, a különféle élvezeti módok, eszközök és szerek használatában nem tudnak mértéket tartani, a szenvedélyek rabjai. Jellembeli fogyatékosságukból eredő cselek­ményeiket és következményeit mások és önmaguk előtt az álokoskodásból, a hazug­ságból merített ürügyekkel törekszenek leplezni. Szervezetük, idegrendszerük a káros befolyásokra élénkebben reagál, ideg- és elmebajok kifejlődésére hajlamosak. A mérgező élvezeti szerek — mint az alkohol, morphin, cocain stb. - hatása alatt ezen jellembeli visszásságok még élesebben domborodnak ki. A morphin úgy helybelileg (a bélrendszerre), mint a központi ideg- rendszerre bénítólag hat s a fájdalomérzés megszüntetését a centrumok kábító befolyásával éri el. Csökkenti az agykéreg és a légzőközpont ingerlékenységét, a mirigyek elválasztóképességét, a belek mozgását, a vérnyomást és az érverés számát. Már kisebb (pl. V2—1 cgr) vagy a morphinhoz már hozzászokott egyénekben nagyobb mennyiség után ugyan sajátságos könnyűség, a megnyugvás kellemes érzése, élénkség, sőt bizonyos fokú önérzetbeli emelkedettség fejlődhet ki, de egyeseknél émelygés, hányás, fejnyomás is mutatkozhat. Az ilyen idiosynkrasia individuális és a szernek alkalma­zását akadályozza. Nagyobb adag álmot is hoz, amely a hangulat emel­kedettsége, a külvilág ingereitől való megszabadulás mámoros érzése, a mozgási míveletek fokozatos gátoltsága mellett szokott bekövetkezni. A heveny mérgezés tünetei közé tartozik még a pupillák szűkülése, izzadás, vizeletrekedés, a reflexek tompulása vagy megszűnése. A felébredést kábultság, szédülés, émelygés, hányás követheti. A nagyobb mennyiség használata után beálló súlyosabb mérgezés esetében gyorsan következik be a mély álom, a reflexek (még a cornealis is) megszűnnek, a légzés lassúvá, felületessé, a pulsus gyengévé válik, a hőmérsék leszáll s a pupillák tágulnak s a comatosus állapotba jutott egyénnél néhány óra múlva beállhat a halál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom