Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 11. Encephalopathiás elmezavar. Psychosis encephalopathica
348 szomszédos részek nem esnek a bántalom keretébe (Alzheimer-féle senilis agykéregbeli pusztulás, senile Hirnverödung). Ennek következtében az egyes teker- vények zsugorodnak. Az Alzheimer-féle betegségben a senilis plaque-ok nagyobb mennyiségben találhatók s az agykéregbeli sejtek nagy része tönkremegy s ezek helyét kuszáit fibrillumos törmelék foglalja el, a glia pedig nagy fokban túlburjánzik. Alzheimer ilyen esetekben azt találta, hogy az agykéregnek körülbelül részében elpusztultak az idegsejtek. Különösen a nagy pyramis sejtekben tűnnek fel sajátságos, jellemző elváltozások. Amig bennök és a dendritekben a fibrillumok egy része a Bielschowsky- féle módszerrel egészen halványan festődött, addig egyesek sötéten impregnált kosár- szerű fonatok és hurkok, kacsok alakjában veszik körül a sejtmagot vagy a behatolt gliamagvat. A senilis elmezavar eseteiben a kisagyban is jelentékeny elváltozások találhatók. A Purkinje-féle sejtek degenerálódnak, a glia megszaporodik. A dementia senilis, mint az agy diffus atrophiájának kifejezője, a gyógyítás számára kevés tért engedhet. A fősúlyt a testi erő fenntartására, a roborálásra kell fektetni. A könnyen emészthető eledeleken kívül a vas- és chinakészítmények jönnek számba. A megnyugtató hatást az ágybafektetéssel, a tartós fürdőkkel, a bepakolásokkal, a bromkészítményeknek codeinnel, paraldehyddel való combinatiójával, esetleg a morphinnal érhetjük el. Az altatószerek közül a bromidia, a hypnobromid, a triónál, medinai, adalin, veronai, paraldehyd alkalmazható leginkább. A egyes szervek állapotát gondos figyelem tárgyává kell tenni s a hólyag és a végbél működését ellenőrizni. A vizeletrekedés és székszorulás sokszor jelentékeny közérzésbeli zavart, sőt mesterséges izgatottságot válthat ki. 11. Cncephalopathiás elmezavar. Psychosis encephalopathica. A középponti idegrendszer anyagi elváltozásaival járó dementia paralyticán és dementia senilisen kívül még több más agyi organumos betegség okozhat elmezavart. Ilyenek az agysyphilis, az agydaganatok, tályogok, az agy vérereinek betegsége, az arteriosclerosis, vérzés, a meningitis által okozott, továbbá a sclerosis multiplexet, a Huntington-féle choreát és az idiotia amauroticát előidéző pathologiás elváltozások. Az agybeli elváltozások a syphilises infectiónak rendesen későbbi, a másodlagos vagy harmadlagoe szakában szoktak kifejlődni. A lueses fertőzés itt nyilvánulhat az alapon vagy a domborulaton lefolyó meningitis gummosa, körülhatárolt gummák és endarteritis syphilitica alakjában. A syphilises gummák leggyakoribb székhelye a kemény agyburok, a subarachnoideás üreg és az ezeket környező vérerek és idegek. Szürkés vöröses vagy sárgás képletek, közepükön elsajtosodó góccal. A vérerek elváltozása leginkább az agy alapján levő ütőerekben észlelhető, amelyek fala megvastagszik, üre szükül. A kóros folyamat az intimában fejlődik, amelynek endothel sejtjei túlburjánzanak s kötőszövetté alakulnak át, de megvastagodhat még az adventitia is. A lueses meningitis esetében a lágy agyburok erősen infiltrálva van lymphocytákkal, amelyek itt-ott szétesnek.
