Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
322 sőt több esetben a határozott hütlenségi téves eszmék is megjelenhetnek, éppen úgy, mint az alkoholistáknál szoktak előfordulni, anélkül, hogy a bántalom aetiologiájában legkisebb mértékben is szerepelnének a szeszes italok. Néha élénk hallucinatiók, illusiók, üldöztetéses téves eszmék vezetik be a kórképet. A betegek néha mindent megváltozva látnak maguk körül, mintha az egyes tárgyakat köd, fátyol fedné, lebegnének, nagyságuk ingadoznék, a környezet magaviseletében, nyilatkozatában ellenséges indulatot vesznek észre, mérgezéstől félnek, különféle kellemetlen megjegyzéseket hallanak, panaszkodnak, hogy különféle bűn- cselekmény elkövetésével vádolják, el akarják zárni. Máskor úgy érzik, mintha képességeik, ismereteik szokatlanul nagyobb arányokat öltöttek volna, úgy tűnik fel előttük, mintha általuk nem eléggé ismert nyelvben, tudományban, művészetben nagy jártassággal bírnának, dicsekednek szellemi és testi erejükkel, nemi potentiájuk- kal. Mindez eleinte csak halvány sejtelem s a betegek még képesek mint sajátságos, rendellenes jelenséget felfogni. Különben ezen, a későbbi nagysági téves eszméknek mintegy csiráját képező tünetek nyomaival sokszor találkozhatunk a betegek álomképeiben is, melyek az illetőket olykor szokatlan nagyság, hatalom színében ábrázolják. Előfordulhatnak isolált hallucinatiók (a betegek viz csurgását, csepegését vagy ugyanazon szavakat, dallamokat hallják) és kényszerképzetek (egyik betegem folyton azon tépelődött, hogy mint anyakönyvvezető téves adatokat irt be). A betegek olykor a környezetet láták betegeknek (alteroaegrotismus) s erre figyelmeztetik titkon az orvost. A paralysis állandó korai jelensége a kedély hangulat gyors ingadozása. A kellemes és kellemetlen érzések minden ok nélkül hirtelen váltakoznak. Csekély ok levertséget vagy aggodalmat, szivszorongást, félelmeket válthat ki, mialatt kislelküekké válnak, könnyen kétségbe esnek, sőt öngyilkossági gondolatokkal is foglalkoznak. A szorongó félelemérzéseket élénk vasomotoros zavarok (az arcnak gyors kipirulása, elhalványulása), szívdobogás, szivtáji szorítás, fejnyomás, a nyak és fej ütereinek heves lüktetése, légző- és nyelőakadályozottság (mintha mellükön mázsás kő feküdnék, torkukat összeszorítaná valami), a homlokon megjelenő hideg verejtékképződés szokták kisérni s korai hypochondriás panaszokra s aggodalmakra szolgáltathatnak alapot. Gyakori, bár nem állandó tünetek közé tartozik a fejfájás, amelynek alakját s minőségét a legváltozatosabban szokták jelezni a betegek. Olykor mulékony jellegű homályos vagy kettős látás, erős fül- és fejzúgás csatlakozik mellé. A fejfájással egyéb sensatiók is váltakozhatnak: üresség, nyomás, szorító érzés a koponyában, az agyban (mintha a beteg feje abroncsba lenne szorítva), míg máskor a betegek úgy érzik, mintha fejüket valami hátrahuzná. A betegek álma változó. Néha éjjeleken át alig hunyják be szemüket, mig máskor — még napközben is — szokatlan álmosság lepi meg őket, olykor megesik, hogy az étkezésnél az utolsó falat elköltése után szemhéjaik lezárulnak. Ugyanez következik be akkor is, ha szellemi
