Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
17 kezet gyújtópontjából való eltávolodását, elhomályosodását, vagy éppen kiesését s az öntudatban megváltozott alakban való megjelenését. Igyekezett uj világításba helyezni egyes physiologiás és pathologiás állapotokat, az álom, a hysteria, kényszerképzetek s egyes elmekórformák lényegének, okainak magyarázatához kulcsot szolgáltatni. Szerinte az álomképek sokszor az átélt események, az ébrenlétben megszületett tervek, a véghez vinni kívánt, vagy nem kívánt cselekedetek, óhajok symbolizált alakjai s emezekre mintegy célzásokat tartalmaznak. A hysteria és neurasthenia tünetei pedig a már régebben, főleg a serdülés időszakában lefolyt, többnyire sexualis természetű lelkiharcok, mint psychés trauma átalakult maradványaiból fakadnak. Freud szerint gyógyítás szempontjából ezen lelkiharc eredetének és természetének kikutatása a fontos feladat. Habár Freud és egyes követői a levont következtetésekben túlzásokra is ragadtatják magukat s a kelleténél nagyobb szerepet tulajdonítanak a sexualis tényezőknek, a vizsgálati módszerek újabb irányát jelölték meg. A Freud-féle tan alapján és módszerei segélyével igyekezett megvilágítani a dementia praecox, a paranoia lényegét újabban Jung és Bleuler. Az elmekórtannak azonban nem lehet vizsgálatát isoláltan csak a szellemi megnyilvánulások terére helyeznie. A szervezeti élet egész gépezetének harmoniás működését kívánja. Akár mely részében áll be változás, az összhang felbomlik s bekövetkezik a többé-kevésbbé kifejezett köz- érzésbeli zavar reactiója. Az egyes szervek tevékenységét gyengítő, akadályozó okok káros befolyása közvetetve vagy közvetlenül az agyra is kihathat, a test megrongált, csökkent ellenálló képessége az agyat is sérülékenyebbé teheti s a peripheriás bajok mint mulékony vagy tartós ingerforrások súlyosbíthatják annak már meglevő beteges állapotát. Az elmekórtannak tehát a belorvostan vizsgálati módszereit is alkalmaznia kell. Hazánkban a psychiatria fejlődése a külföldhöz képest egy ideig késést mutatott, aminek oka első sorban az elmegyógyító-intézetek hiányában volt kereshető. Ezek létesülését és az elmebetegügy kialakulását hátráltatták az éppen azon időre eső politikai válságok, a nemzet újraébredésével járó s minden irányra kiterjedő átalakulások, az állami élet újraszervezésének nagy munkája, ami az ország finantialis erejét sokfelé vette igénybe. A múlt század első felében az elmebetegek csak úgy, ahogy, az egyes kórházakban nyertek elhelyezést, minden szakszerű vezetés nélkül s a psychiatria számára a talajt nem is szigorúan vett szakemberek (mert ilyenek nem is voltak), hanem egyébként széles látókörű, kiváló állást elfoglalt orvosok (Bugát, Pólya, Töltényi, Bene, majd később Kovács-Sebestyén Endre stb.) készítették elő, állásukból és tudásukból kifolyó tekintélyük súlyával hangoztatva az elmegyógyítóintézetek felállításának és a psychiatria tanításának szükségességét. Ha akadtak is egyesek, akik az elmekórtan iránt való érdeklődésüknél fogva külföldre siettek tapasztalatokat szerezni : itthon szakműködésükre nem nyílt tér. Az első említésre méltó elmegyógyító-intézetet hazánkban a múlt század 40-es éveinek elején dr. Pólya létesítette Budapesten az Angyalföldön, amely később az ott felállított állami intézet alapjául szolgált. O Dr. Moravcsik: Elmekór- és gyógytan. Ä
