Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

A) Bevezetés

18 A hazai elmekórtan fejlődése tulajdonképen dr. Babarczi-Schwartzer Ferenc működésével kezkődik, aki szakismereteinek alapját Német- és Franciaországban vetette meg s 1850-ben Vácon, majd 1852-ben Budán állított fel évek során át egyre szebben fejlődő magán elme- és ideg- gyógyító-intézetet. Egymaga irányította éveken át elmebetegügyünk sorsát, művelte az elmekórtant tudományos alapon és hazai psychiatereink egész sora fejlődött oldala mellett kiváló szakemberré (mint Bolyó Károly, Niedermann Gyula, Laufenauer Károly, Lechner Károly, Barbarczi- Schwartzer Ottó, Konrád Jenő). „A lelki betegségek általános kór- és gyógytnaa, törvényszéki lélektannal“ címen 1858-ban megjelent s az akkori psychiatriai felfogást híven visszatükröző igen becses munkája hazai elmekórtani irodalmunk terén úttörő érdemű volt. Munkáját tovább fejlesztette s halála után (1889) intézete vezetését átvette fia, dr. báró Babarczi-Schwartzer Ottó, aki mesteri kezének vezetése alatt hazánk elsőrangú psychiaterévé s elmebeteg-ügyünk kibontakozásának és meg­erősítésének hatalmas tényezőjévé lett. Irodalmi munkásságával és egye­temi tanításával maradandó érdemeket szerzett. A kiváló orvosok, szakemberek és más emberbarátok megfeszített küzdelme végre elérte azt az eredményt, hogy 1863-ban a nagyszebeni, 1868-ban a budapesti lipótmezei, majd a 80-as évek elején az angyalföldi, 1896-ban a nagykállói állami elmegyógyító-intézet megnyílt s megsza­porodtak a szakemberek vezetése alatt álló kórházi elmebeteg-osztályok (mint a székesfővárosi, pozsonyi, békésgyulai, pécsi, nagyváradi, sátor­aljaújhelyi, balassagyarmati, szegszárdi, egri stb.) és a magán elmebeteg- szanatoriumok (a Schwartzer-félén kívül Budapesten a Ringer-féle) is. Bár elmegyógyító-intézeteink kiváló orvosainak szaktevékenysége a psychiatria és az elmebeteg-ügy fejlesztését nagy mértékben elősegítette s főleg a lipótmezei állami elmegyógyító-intézet — különösen a nagy érdemeket szerzett Niedermann, továbbá Konrád és Salgó irányítása mellett — számos kitűnő elmeorvost nevelt s bár az elmekórtani oktatás már régebben talált szakavatott képviselőkre, amennyiben Schwartzer Ferenc az 1860/61-iki, Bolyó Károly az 1866/67-iki tanévben a budapesti kir. tudományegyetem orvosi karán az elmekórtanból, Niedermann Gyula pedig 1865-ben a jogi karon a törvényszéki elmekórtanból nyert magán­tanári képesítést: a hazai rendszeresebb és intensivebb psychiatriai tudományos búvárkodás és tanítás a budapesti egyetemen az elme­kórtani tanszék rendszeresítése és a már előbb magántanári minőségben működő Laufenauer Károlynak 1882-ben nyilvános rendkívüli tanárrá történt kineveztetése után indulhatott meg. Laufenauer 1891-ben nyil­vános rendes tanár lett. De a szakma tudományos művelésének és tanításának csakhamar újabb gócpontja is keletkezett a kolozsvári egye­temen hasonló tanszék felállításával, amelyre 1888-ban Lechner Károlyt, volt angyalföldi állami elmegyógyító-intézeti igazgatót, nevezték ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom