Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
10 ahol az agykéreg gátló hatása csökken vagy megszűnik (pl. agyvérzésnél, sclerosis polyinsularisnál, elbutulásnál), a fékezhetetlen, csaknem ok nélkül való nevetésre vagy sírásra való hajlam fejlődött ki. Ugyanilyen kéregbeli gátláshiányban találhatja magyarázatát a szellemileg még fejletlen gyermekkor siró-nevetgélése. A gerinc- és nyultvelőből felhágó (centripetalis) érzőpálya a thalamus laterialis és ventralis részeivel viszonyba lépve, a belső tok (capsula interna) hátsó szélén s részben a lencsemag belső területén át a hátsó középponti tekervényben és környékében végződik. A látóidegrostok a chiasma opticumban kereszteződnek és pedig úgy, hogy a nagyobb tömeg az ellenkező oldalra megy át, míg a kisebbik rész ugyanazon oldalon marad. Tovább mint tractus opticusok a thalamusba (a thalamus caudalis ganglion- csoportjaiba), a corpus geniculatum lateraleba és a corpus quadrigeminum elülső részébe térnek (elsődleges látóideg végződési helyek) s innen aztán a velőállományon át mint Gratiolet-féle kisugárzás a nyakszirtkarély szürke kérgének látómezejében végződnek. A halló idegpálya: az acusticus magvaiból eredő rostok, a corpus trapezoi- desen és striae acusticaen, a szánka lateralis felén át a corpus quadrigeminum hátsó részébe és a corpus geniculatum médiaiéba térnek s innen sugárzanak a halántékkarély halló mezejébe. Útközben részben kereszteződnek. Meynert az agyban megkülönböztette az associatiós (az agykéreg egyes területeit összekötő) és a projectiós (az agykérget a környékkel összekapcsoló) rostrendszert. Ez utóbbi azonban nem közvetetlen, mert egyrészt a subcorticalis dúcok (nucleus caudatus, nucleus lentiformis, thalamus opticus és corpus quadrigeminum), másrészt a középponti üregszürke (a gerincvelő canalis centralisa és ennek folytatásaként a nyultvelőn túl kiszélesedő üreg kerül elhelyezett idegsejtek csoportja) közbeékelődése által van megszakítva. Ily módon a projectiós rendszert három tagra osztja: 1. az agykéreg és a subcorticalis dúcok, 2. ezek és az üreg- szürke közt levő idegrostok, 3. a környéki idegek. Az agyféltekék egynevü részeit a commissura-rendszer (a corpus callosum, az elülső ereszték) köti össze. Flechsig idegrostvelőbeli fejlődéstani alapon az agy felületén a müködésbeli területek két nagy csoportját különbözteti meg: az érzéki és associatiós centrumokat (Sinnes- und Associationscentren). Az előbbiekhez az agykéreg azon területei tartoznak, amelyek a kéreg subcorticalis dúcok közt levő corona radiatával függnek össze s amelyek érző és mozgató, valamint thalamus-rostokat tartalmaznak. Ezek: a látómező a fissura calcarina táján, az első halántéktekervény hátsó részén levő hallómező, a szagló terület a gyrus hippocampiban, az alsó hátsó homloktekervény és azon terület, amely a homlokkarély tekervényeinek hátsó részét és a két gyrus centralist foglalja magában s amelyekből a pyramis-pályák, agykérgi homlok-hidpálya, a sisak vörös magvához, a felső kisagykocsányhoz, a hátsó köteg-magvakhoz, a vestibulum, a trigeminus magvakhoz haladó kötegek erednek. Az associatiós középpontok csupán agykéregbeli területekkel állnak összeköttetésben és corona radia- tajuk nincs. Ilyenek vannak a komlokkarély elülső részében, a halántékkarélyban, a szigetben és a falkarély hátsó részében. Flechsig szerint minden érzéki agykéreg-terület megfelelő mozgató készülékkel bir s így nem egy motoros mező volna, hanem annyi, ahány érzéki terület. Az eddigi motoros zóna a tapintó érzés középpontja lenne, amelynek csak egy része volna a mozgást megindító és szabályozó működés. Flechsig megkülönbözteti a foes mellékvezető pályákat, előbbiek a ducsejtek tengelyfonalainak közvetlen folytatásai, az utóbbiak ellenben ezen törzsfonalak mellékágaiból származnak. Azt találta a látómezőben, hogy a látó kisugárzás törzsrostjai más agykéregbeli területre haladnak, mint az ezekből eredő mellékfonalak s az utóbbiak alkotják a látómező
