Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
11 környéki, mig az előbbiek középponti övét. A látó kisugárzás ugyanis a corpus geniculatum externumból, a thalamus és a corpus quadrigeminum elülső részéből a nyakszirtkarély szürke kérge felé haladó corona radiata köteg. Flechsig azt találta, hogy csak a fissura calcarina környékén, a cuneus és gyrus lingualis, valamint a nyakszirtkarély külső részén vannak törzs- vagy fővezető pályák, a gyrus angularis mögött levő táj csak mellékvezetékek segélyével függ össze a látómezővel. A hallómező a halántékkarély két gyrus transversusa tájára localizálódik, amennyiben a corpus geniculatum internumtól (mediale) és a lateralis szánkaréteg közvetlen acusticus pályájától kiinduló corona radiata ide követhető A szagló középpont a gyrus uncinatus azon részét foglalná el, mely az insulát érinti. A thalamus minden érzéki középponttal összefügg, de legkisebb mértékben a hallóval. Az érzéki centrumok teljesen el vannak különítve egymástól, mig az associatiósak sokszorosan érintkeznek. Egyes érzéki mezők részeit, valamint az érzéki zónáknak a szomszéd associatiós középpontokkal, végül emezek különböző tájait associatiós rendszerek kötik össze. Jendrassik szerint az associáló középpont, elvont gondolkozási centrum felvételére semmi ok sincs. Az associálás fogalma — mondja — azt jelenti, hogy a legkülönfélébb emlékképek egymásra hatnak. Nem gondolható tehát az, hogy az agyvelőnek minden egyes emlékképe között közvetetlen, elszigetelt összeköttetés álljon fenn, hanem azt kell felvennünk, hogy az egyes emlékképek, fogalmak elszigetelt fészkei egy csaknem általános fonat közvetítésével közlekedhetnek egymással, ami közben az egymást követő ingerületek mindaddig hatnak egymásra, mig a kiegyenlítés (befejezés) érzete be nem következik. Az utat, amelyet az ingerület előhaladásában választ, nem kijárt pályák mint csökkent vezetési ellenállás adják meg, hanem a hangolási harmonia az egyes emlékképek között, a pályák mindenkor és mindenfelé nyitva állnak. Jendrassik továbbá nagy fontosságot tulajdonít az érzési észrevevés folyamatánál azon rostfonadéknak, amelyet a nyakszirt- karélyban mint Vicq d’Azyr- s a többiben kevésbbé kifejezetten mint Baillárger- és Gennari-félét ismerünk s melyben a kívülről jövő inger szétterülvén, alkalmassá válik, hogy az idegsejtek óriási nagy számára behathasson. Valószínűnek tartja, hogy a Vicq d’Azyr fonatnak ható felületét a hullámos lefolyás, közbeiktatott rostrendszerek és ezeknek ágazatos nyúlványai még tetemesen megnagyobbítják. A kisagy (különösen a vermis táján) megbetegedése esetében az ú. n. cerebellaris ataxia (a beteg állás vagy járás közben egész testével ingadozik, támolyog mint a részeg, lábait kapkodja, bizonytalanul veti szét és tolja össze, de^ezen tünetek behunyt szemnél nem fokozódnak, fekvő helyzetben pedig hiányzanak), a szédülés, látás-, beszédzavar, fejfájás, hányás észlelhető. A kisagy hid-szárak (crura cerebelli ad pontem) izgatására sajátságos kényszermozgások és helyzetek (hossz- tengely körül, körben való mozgás, egyik oldalon huzamosabb fekvés, amelybe a beteg passiv helyváltoztatás után is újra mintegy visszapattan) keletkeznek. A kisagynak mindenesetre nagy szerepe van a test egyensúlyának fenntartásánál. Mivel minden életnyilvánulás anyagi változásokkal jár, természet- tudományi alapon azon álláspontot kell elfoglalnunk, hogy a szellemi műveletek is finom physikai, chemiai, vérkeringésbeli, anyagcserebeli folyamatokkal vannak összefüggésben, jóllehet azoknak közvetlen biológiai tényezőit, finomabb mechanismusát nem sikerül közvetlen észlelésünk tárgyává tenni és ellenőrizni. A középponti idegrendszer szerkezetéből, valamint a talált pathologiás elváltozásokból azt kell következtetnünk, hogy az agykéreg sejtjei szolgálnak a különféle utón szerzett benyomá-
