Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
i 55 mosolygó, kedélyes, mig máskor mogorva, rideg avagy részvétlen, járásuk olykor széles alapú, kezük reszket, a delirium tremensben szenvedők erősen congestionáltak reszketnek, bizonytalanul járnak ide- s tova, keresgélnek, apró rögöket szedegetnek vagy a foglalkozásuknak megfelelő mozgásokat végeznek, a hallucinált tárgyakat akarván felvenni. A dementia paralyticában szenvedőknél feltűnik a sajátságos kuszáit, az éjjelező, kilumpolt egyénekéhez hasonló arckifejezés, a tétovázó, bizonytalan nézés, az egyik arcfél hiányosabb beidegzettsége, a szűkült vagy egyébként szabálytalan pupillák, az intendált mozgások kivitelekor feltűnő összrendezetlenség, ide-oda való kapkodás, a széles alapú, ingadozó, esetleg tabeses járás, a tekintet nélküli, olykor illetlen, szemérmetlen magaviselet, amelynél fogva feltett kalappal lépnek a szobába, idegenek, nők előtt végighevernek a divánon, intim családi ügyeiket minden tartózkodás nélkül tárgyalják idegenek előtt, nők előtt is a vizeléshez szükséges előkészületeket teszik meg. (Egy paralysises pap betegem az ordinatio alatt a várószoba sarkába vizelt.) Némelyek folyton tenni, cselekedni akarnak, vásárolgatnak, céltalanul költekeznek, nagy terveket szőnek, izgatottan járnak kelnek, halomszámra írnak megrendelő leveleket, utazásokra, nagy lakomákra, udvari fogadtatásra készülnek. Néha ferde testtartást vesznek fel, tornászó, akrobata mozgásokat végeznek, kidül- lesztett mellel járnak kelnek, karizmaikat mutogatják, dicsekednek testi erejükkel. A depressiós tünetekkel járó alaknál a hypochondriás és nihilismusos téves eszmék befolyása alatt kifejlődő aggodalmak, panaszok, a szenvedő, siránkozó arckifejezés lép előtérbe a bénulásos jelenségek mellett. Könnyen elérzékenyednek és sírva fakadnak. A mániás állapotokban, a dementia paralyticában és a dementia senilisben gyakori tünet a gyűjtögetést hajlam, amidőn az utjokba kerülő különféle tárgyakat (kavicsot, papirost, fa-, üvegdarabot, szivarvéget stb.) zsebükbe rakják. A két utóbbi végső szakában sokszor látjuk, hogy a betegek tépegetnek, ruháikból, az ágy lepedőjéből fonalakat húzogatnak vagy húzogatni akarnak, néha éjjel is felkelnek s céltalanul járkálnak, keresgélnek a szobában. Az agyvérzés után elbutult betegeken jellemző a beszéd közben ok nélkül vagy legalább is csekély okra beálló siránkozás vagy nevetgélés, mialatt a beteg tátott szájából a nyál is elfolyik. A dementia praecoxosok stuporos állapotuk alatt, továbbá a dementia paralyticában szenvedők ágyban hanyatt fekvő helyzetben néha perceken, órákon át fejüket előrehajiva, a párna felett a levegőben tartják, ami physi- ologiás körülmények között csak nagyon rövid ideig lehetséges és fárasztó. Ilyenkora m. sterno-cleido-mastoideusok vagy mindkét, vagy az egyik oldalon keményen összehuzódnak és erősen kidudorodnak. Egyidejűleg gyakran tapasztaltam az egyenes hasizmok erős contrahálódását is. A dementia praecoxosokon néha előfordul váratlanul s a betegek által sem megokolható, indokolatlan nevetés. Mig hysteriásokon a csillapíthatatlan ú. n. nevető- és sirógörcsöt rendesen kedélyi mozgalom szokta kiváltani. Másodlagosan előidézhetik a hallucinatiók és illusiók is. * * * Jelentékeny változást mutathat elmebajosoknál a szellemi érintkezés közvetítésének módja, a beszéd, irás és olvasás, amelyek complicált psycho- motoros folyamatának főtényezőit az izombeidegzés, a hallás és látás, valamint az emlékképek alkotják. Az ezek között levő associatiós kapocs olyan szorossá válik, hogy sokszor csak az értelembeli gátló hatás nagyobb foka akadályozhatja meg azok együttes megnyilvánulását. Az emlékképeknek megvan az a hajlamuk, hogy szavakoan is
