Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
154 a komorság, lehangoltság, bánat, szenvedés, gyötrelem, esetleg félelem kifejezésével harántirányban összeráncolt homlokkal ül vagy áll egy helyen, avagy a szorongó érzések befolyása alatt kezeit tördelve, fejét dörzsölve, olykor haját tépve, kidülledt szemekkel jár-kel, önmagát elhanyagolja, környezetével nem sokat törődik, vonakodik étkezni. Mint Kirchhoff és Ziehen kimutatta, a melancholiásokon a m. frontálisnak a homlokot horisontalis irányban összeráncoló hatásán kívül a két m. corrugator superciliinek a szemöldököt széthúzó működése is észlelhető, minek következtében az orrgyök felett függélyes ráncok képződnek, a m. orbicularis oculi egyúttal a szemrést kissé szűkíti. A m. depressor anguli oris összehúzódása következtében a szájzug lefelé van vonva s kissé előre tolult. A mániás arckifejezése többnyire derült, de könnyen változik, száját széthúzza, ajkait összecsucsorítja, homlokát ráncolja, grimasseokat vág, szemével hunyorít, vállát vonogatja, élénken gesticulál, mutogat, tapsol, mellét kifeszítve jár-kel, ugrál, izeg-mozog, helyét folyton változtatja, lábával toppant, mindent megérint, mindent visszásán, ferdén tesz, kabátját megfordítva huzza fel, mellényét rendetlenül, szabálytalanul gombolja be, avagy ruháit lehányja magáról, néha meztelenre vetkőzik, nem gondozza, összepiszkítja magát, sokat s mindenfelé firkál, a falakat, a bútorokat bélsárral, vizelettel, köpéssel bemázolja, mig máskor gallyakkal, szalagokkal, papírdarabokkal cicomázza fel magát, nevetgél, kiabál, szaval, sokat fecseg. A hallu- cinatíós zavarodottságban szenvedő a hallucinatiók, illusiók, a delirium változó tartalma szerint majd nyugtalan, agitált, majd lehangolt, arckifejezése változik, a hallott hangokra felelget, párbeszédeket folytat magában, egész magatartása bizonytalanságot, tájékozatlanságot árul el, beszéde összefüggéstelen. A stuporos betegek teljesen elernyedt vagy merev izmokkal állnak, ülnek egy helyen, végtagjuk tehetetlenül hanyatlanak alá, máskor pedig adott helyzetüket megtartják, vagy a passiv mozgatásra ellenállást tanúsítanak, arckifejezésük apathiás, sem önmagukkal, sem környezettel nem törődnek, orrváladékuk, nyáluk önként elfolyik, piszkosak. A paranoiás a téves eszméknek megfelelő módon viselkedik, amelyek, ha üldöztetésesek, a beteg bizalmatlan, félénken néz szét maga körül, a környezet minden tettét, nyilatkozatát óvatosan megfigyeli s azokból önmagára nézve vonatkozást olvas ki, a hozzá intézett kérdések elől igyekszik elzárkózni, az ételeket és italokat nem fogadja el, félvén a mérgeztetéstől; szobája nyílásait gondosan eltömeszeli, nehogy vélt ellenségei fojtó gázokat bocsássanak be hozzá, az ajtókat alaposan elreteszeli, sőt még bútorokat helyez eléjök, hogy meg ne támadhassák; fülét vattával vagy ujjaival befedi, a kellemetlen tartalmú hanghallások ellen igyekezvén védekezni; kést, revolvert» botot hord magával önvédelmi célból. A nagysági téves eszmékkel járó paranoiában szenvedő emelt fővel, méltóságteljesen járhat s bizonyos leereszkedéssel beszél, kicsinyléssel tekint a környezetre; a vallásos téves eszmék hatása alatt bizonyos ihlettség észlelhető az arckifejezésben, a nyilatkozataiban, néha az ekstasis jeleit árulja el, előszeretettel használ bibliai kifejezéseket. A szerelmi téves eszmék erotikus vonásban nyerhetnek kifejezést. A hypochondriás pedig aggodalmas, sokat sóhajtozik, lehorgasztott fővel, elernyedt izmokkal, magát teljesen elhagyva, jár vagy fekszik, halkan, törődötten beszél, nagyokat, vagy éppen felületesen légzik, folyton testének egyes részeit (fejét, gyomra-, szivetáját, pulsusát) tapogatja, arca sápadt, a saját testi állapotára vonatkozó panaszokból kifogyhatatlan. A buták testtartása görnyedt, idétlenül mozognak, járás közben testüket lóbálják, bambán bámulnak maguk elé, arcuk kifejezéstelen, teljesen elhanyagolják magukat, gyakran kuporodnak össze egy sarokban, néha oknélküli félelmet árulnak el, különösen idegenek láttára, avagy minden alap nélkül nevetgélnek. Az alkoholisták sokszor nagyon alázatosak, már messziről köszönnek, nagy előszeretettel ékelnek, humorosak, bizalmaskodók, arcbőrük fényes, kékes-vörösen elszinesedett, acnékkal telt, arckifejezésük néha
