Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
igyekszik tőlük, elnyomásukra törekszik, de nincs hozzá elég ereje. Bármily irányban is akarja magát elfoglalni, figyelmét lekötni, elterelni, bármit tesz, gondol, újra és újra megjelennek azok. Az egyéniséggel azonban nem lépnek szoros kapcsolatba és nem hamisítják meg a külvilághoz való viszonyának felfogását ügy, mint a téves eszmék, sőt a beteg azok rendellenességét felismerve, teljesen idegen elemeknek tekintheti. A kényszerképzetek egyes esetekben téves eszmékké alakulhatnak át, amidőn a beteg már azok abnormis voltát belátni nem képes. Számos és változatos alakban jelennek meg, különféle betegség keretében s gyakran rendellenes, úgynevezett kényszercselekedeteket indítanak meg, amelyekkel szemben az egyén sokszor huzamosabb időn át megfeszített küzdelmet fejt ki, mialatt a vasomotoros zavaroktól kísért kínos nyugtalanság, szorongás kétségbeejtő állapotokat teremt, de végre is — a célszerütlenség, okszerütlenség, sőt egyes esetekben egyenes veszélyesség tudata mellett — különösen ott, ahol az értelmi gátlás különféle okoknál fogva csökkent, ellenállása megtörik és végrehajtja a cselekményt, ami után egy időre megnyugvás következik be. A kényszerképzetek nem külön elmebaj alkotóelemei, hanem csupán kóros tünetek, amelyek a rendellenes idegrendszer talaján, többnyire veleszületett dispositio mellett degenerált, neuro- és psychopathiás, főleg hysteriás és neurastheniás egyénekben fejlődnek ki és vagy mint isolált emlékképek, vagy — ami gyakoribb — mint associált képzetek, itéletbeli productumok tartózkodnak állandóan az öntudat küszöbén vagy rövidebb- hosszabb szünetek után tolakodnak újra és újra oda. A már pathologiás okok által előkészített fogékonyság talaján a negativos (kellemetlen) hangulattal színezett érzéki benyomásokat a szervekben keletkező rossz érzés közvetetlenül, vagy valamely átélt kellemetlen emlékű eseményeknek, tüneményeknek felmerülése közvetetve váltják ki. Néha pedig, mint az actualis öntudattartalommal disparált jelenségek merülnek fel. Éppen úgy csatlakozhatnak ezek a kínos, szorongó érzelmekhez, mint viszont ezek amazokhoz. Neurastheniás betegemben a koponyacsontváz látása hirtelen azon gondolatot váltotta ki, hogy neki is ilyenné kell lennie, tehát főbe kell lőnie magát. Egy másiknak a véletlenül elsült pisztoly lövege kezét horzsolta. Ettől a pillanattól fogva folyton azon kényszerképzet gyötörte, hogy a golyó benne van, csontját összetörte. N. 50 éves hivatalnok egy alkalommal kis gyermeket ringatott a bölcsőben s mivel ez később agyhártyagyuladást kapott, azon gondolat gyötörte, hogy ő okozta a bajt ringatásával. Hysteriás asszonyt, amióta a kutya ruháját megfogta, szüntelen a veszettségtől való félelem gyötörte s izgatottsága fokozódott, ha kutyát látott, vagy azt valaki megérintette. A gombostű látására azonnal az a gondolata támadt, hogy le kell nyelnie. Degenerált fiatal ügyvédet éjjel szorongó érzés lepett meg s kéjes álma után egyszerre az jutott eszébe, hogy ettől csak nemi ösztönének kielégítése mentheti meg s ez a kényszerképzet vezette a felhalmozódó onanisálásra. Ugyancsak ez, midőn a szigorlatra készült, mindig félve nyúlt a könyvhöz és szorongva este, melyik szó fogja kiváltani a kéjes érzést. Egy általam ismert beteg az íróasztal
