Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
120 mellett ülve, lábát lóbálni kezdte, miközben azon gondolat merült fel öntudatában, hogy a szék fel fog fordulni s ő hanyatt esve, szörnyet hal. Ezen időtől fogva, valahányssor széket látott vagy említeni hallott, szorongás lepte meg s kénytelen volt a széket többször pontosan megnézni, szilárdan áll-e mindegyik lába a talajon. Emez előzetes megfigyelés nélkül sohasem ült le, sőt ezután is többször felkelt helyéről, hogy meggyőződjék, nem csalódott-e. Másik neurastheniás betegben a hirtelen keletkezett gyomorcsikarás azon folyton zaklató gondolatot ébresztette, hogy idegen test van a gyomrában. Hysteriás tanítónőt helybeli sensatio arra sarkalta, hogy nézegesse szemét s azt megváltozóinak, a bekövetkező megőrülés jelének tartotta. Követelte egyúttal azt is, hogy fia és leánya szemét is megnézzem, mert az sem normalis. Dacára a teljes megnyugtatásnak, újra és újra meg kellett ezt ismételni. Intelligens neurastheniás úrnőnek az arcán levő acne azon kényszerképzetet váltotta ki, hogy abból rák fejlődik. Orvostól orvoshoz futkosott, vizsgáltatta magát, de mégsem tudott megnyugodni. A kényszerképzetek befolyása alatt egyes betegek elvont fogalmokkal, folytonos kérdésekkel, megoldhatatlan vagy megoldható problémákkal, az okok és okozatok, bizonyos szótagu szavak, számsorok, nevek, adatok keresésével kénytelenek foglalkozni, folyton félnek egyes tárgyak érintésétől (aichmophobia), az emberektől (anthropophobia), állatoktól (zoophobia), a természet tüneményeitől (a villámlástól és dörgéstől, = astrophobia), bizonyos veszély bekövelkezésétől, attól is, hogy el találnak pirulni (erythrophobia), betegséget kapnak (nosophobia), beszennyezik magukat (mysophobia). Félnek, hogy azt fogják róluk hinni, miszerint elloptak valamit (kleptophobia). Nem mernek sok ember közé vegyülni, zárt padsorok közé ülni (claustrophobia), üres vagy népes tereken áthaladni (agoraphobia). Egyik kérdés a másik után, kétely kétely után merül fel öntudatukban, a ki nem elégítettség, a bizonytalanság gyötrő érzésével associálnak órákon át, sehol és semmiben sem találnak megnyugvást. Egy különben intelligens neurastheniás férfibetegem az utcán talált papirosdarabokat kénytelen volt felemelni s kutatni, kinek az Írása, mit jelent, mely hírlapból való ? Ha látogatója érkezett, kifutott az előszobába, hogy megtudja az esetleg megtalálható jelből, kinél csináltatta felöltőjét. Az utcán járó-kelők neve megismerésének gondolata is gyötörte s e célból minden ravaszságot felhasznált (pl. beléjök ütközött, aztán bocsánatot kérve bemutatta magát, hogy erre a viszonzás következzék). Egyszer a gyógyszertárban hallotta, amint az egyik ottlevő említette másnapra Amerikába tervezett elutazását. Nem tudott ellenállni, hogy meg ne kérdezze nevét. Midőn visszautasító választ kapott, utána sietett, az azonban mellékutcába kanyarodva, eltűnt szeme elől. Kétségbeesetten futkározott ide-oda eredménytelenül. Ez a kellemetlen tünet annyira gyötörte,, hogy már nem is mert az utcán a földre, az emberek szemébe nézni. Másik betegem hasonló kényszerképzet hatása alatt megpillantott az utcán egy tejeskocsit. Nyomban kutatnia kellett, kinek a gazdaságából való. A távolból nem tudta elolvasni a feliratot. Bérkocsiba vetette tehát magát. Ennek lova azonban megbotlott s ezalatt a tejes kocsi eltűnt a láthatárról. Órákig járt-kelt az utcán nyugtalanul. Intelligens neurastheniás betegemmel történt, hogy álmatlan éjjel eszébe jutott I. Napoleon. Kutatnia kellett, ki volt apja, anyja, hol született. Arra a kérdésre, hogy hívták nagyapját, nem tudta megadni magának a felvilágosítást. Eredménytelenül lapozta végig a rendelkezésére álló könyveket. Végre eszébe jutott nagy tudós hírében álló barátja. A kényszer hatásának nem tudott ellenállni. Gyorsan
