Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
2 emberen a szellemi inferioritásra, állatias vonásra következtettek. Sander elmebetegeken és idiótákon észlelte. Gratiolet, Benedikt és mások különösen a bűntettesek jellemző sajátságául emelték ki, holott Broca, Meynert és mások kimutatták, hogy ez nem akadályozza a szellemi kifejlődést. A középponti idegrendszer finomabb szerkezetének és működésének ismeretét főleg az utolsó évtizedek kiváló szakembereinek köszönhetjük, akik különféle módszerek segélyével végezték kutatásukat. Az agy durvább feldarabolását és lerostozását követték egyrészt His, Kölliker, Tiedemann, Mihálkovics és mások összehasonlító fejlődéstani vizsgálatai, másrészt a 40-es években Stilling által megkezdett sorozatos metszetek, melyek gondos áttanulmányozása alapján főleg Stilling és Meynert alkotta meg a középponti idegrendszer épületének vázát. Amint aztán a készítmények keményítősére, beágyazására, metszésére szolgáló eljárások és eszközök tökéletesedtek, az idegelemek elkülönítését, finomabb differen- tiálását lehetővé tevő különféle (haematoxylines, methylenkékes, osmium- savas, sublimatos, ezüstöző, aranyozó, chromezüstös, aranychloridos, ezüst- aldehydes, molybdaentoluidin-kékes stb.) festési módszerek alapján egyes szakembereknek (Weigert, Marchi, Golgi, Bethe, Nissl, Ramon y Cajal, Bielschovszky, Donaggio, Alzheimer stb., hazánkban Thanhoffer, Laufen- auer, Apáthy, Lenhossék, Schaffer, Hudovernig) sikerült nemcsak az ideg- rendszer vázát, alkotó elemeit, de azoknak finomabb szerkezetét és pathologiás elváltozásait is felderíteni. Waller amaz észlelése, hogy az átmetszett ideg határozott irányban degenerálódik, alkalmat szolgáltatott az elfajulás folyamatának bizonyos idegpályákon át való észlelésére s egyes összefüggő rostrendszernek nemcsak felismerésére, hanem különálló megbetegedésére is. Úgy az ő, mint mások vizsgálatai kiderítették, hogy az egyes idegközéppontok bántalma, sérülése, vagy az idegpályáknak lefutásokban való megszakítása következtében a középponttól elválasztott részlet egész szakaszán degenerálódnak az idegrostok. Ezen másodlagos elfajulás a motoros idegpályákon leszálló, az érzőkön pedig, melyek a spinalis dúcokból erednek, felszálló. A középponti idegrendszerben haladó rostok irányáról és lefutásáról tájékozódást szolgáltattak Flechsignek a velőhüvely megjelenésének sorrendjét kutató vizsgálatai. Azt tapasztalta u. i., hogy az embryós időszaktól kezdve különféle idegrostok különböző időben kapnak velőhüvelyt s így azok ezen alapon elkülönítve felismerhetők és követhetők. Flourens ama nézetét, hogy az agykéreg egyes részei egyforma működésbeli értékűek és egymást helyettesíthetik, Fritsch, Hitzig, Ferrier, Munk és mások kísérletes vizsgálatai megczáfolták s megvetették az agylocalisatio tanának alapját. Az agy egyes területeinek működését ugyan már előbb nálunk Balogh Kálmán tanár és intézetében Simbriger is kutatása tárgyává tette s kísérletük eredményét közölték is 1870-ben,
