Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
91 így lehetséges azoknak sokszor változatos és különféle természetű képzetekből való összeszövődése. Ahhoz azonban, hogy az emlékképek az érzéki benyomás színezetének csalódását idézzék elő az öntudatban, szükségesnek látszik azoknak a megfelelő mozgási érzésekkel való összekapcsolódása, vagyis, hogy olyan izom- (inner- váltságbeli) érzés kisérje, milyen a valódi észrevevéshez társul s amely az érzékszervnek az inger felé való alkalmas beállításából, másrészt a térbeli localisatió és kiterjedés minőségének mérlegelését elősegítő izomtevékenység okozta innervatiós folyamatok változásából és az érzékszervbeli területeknek az inger közvetlen behatására keletkező mozgási reactiójából ered. Az érzékszerv tehát mintegy oly módon állíttatik be, mintha külső ingert kellene felfognia. Az érzési és mozgási (izomérzésiy emlékképeknek az érzéki benyomások után való ilyen associálódását az egymástól távolabb eső kérgi területek között is meglevő összeköttetés lehetővé teszi. Ezen felvétel mellett szól az a körülmény, hogy a hallucinatiókat bizonyos külső, izom- tonusbeli megváltozások is szokták kisérni. Féré pl. azt tapasztalta, hogy a látásbeii csalódásoknál a képzelt tárgy távolságának megfelelően a pupilla nagysága változott s a tünemények észrevevését az arcizmok feszülése kisérte. A hallási csalódásokban szenvedők fülkagylójában, a masseterekben és a sternocleido-mastoideusokban feszülés keletkezett, melyet sajátságos bőrredőképződés jelzett, egyes eselekben a nyelv és ajak articuláló mozgása mutatkozott. A szaglási és izlési csalódásokat az ajk és nyelv, valamint az orrszárnyak mozgása s olykor erős nyáladzás kisérik- Seppilli és Séglas a beteg szeme elé tett prismával megkettőztette a hallucinált képet. Jellemző pl. egyik hallucináló betegem ama nyilatkozata, hogy a hangokat nem a fülében hallja, hanem úgy, mintha valaki az ő szájával, nyelvével beszélne. Ugyancsak az említett felvételt támogatja az is, hogy a rendes körülmények között felidézett emlékkép, még ha valóságos mozgással járt érzéki benyomás is szolgáltatta rá az alapot, sohasem jelenik meg mozgó, cselekvő állapotban, hanem csak úgy, amint a kinematograph számára exponált mozgás egy-egy rögzített phasisa s hiányzik belőle az elevenség és nincs is a térbe élesen kivetítve. Mig a hallucináló egyén élénken mozgó, cselekvő, helyváltoztató alakokat lát, a közelből, távolból származó hangokat hall, lokalizálni képes. Az öntudatnak dyssociatiója a csalódást teljes érvényre juttathatja. Az emlékképeknek a valódi érzéki csalódásokhoz hasonló élénkebb felelevenedése (ú. n. pseudohallucinatio) bizonyos egyéni és a külsa körülményekben rejlő disponáltság alapján még a physiologiás határokon belül is lehetséges, ismeretes, hogy Goethe önmagával találkozott (Féré szerint: autoskopia), Luther pedig az ördögöt látta. Több vallásalapítónak volt visiója s egyes nagy művészek s irók (Rafael, Montana festők, Schuhman zeneszerző, Tasso költő stb.) kiváló alkotásaikhoz gyakran hallucinatióikból merítették az impulsust. Az épelméjüben azonban megvan az a képesség, hogy az érzéki csalódásokat corrigálhassa s mint a körülményekkel, viszonyokkal, a physika törvényeivel meg nem egyező rendellenes tüneményt ismerhesse fel, mig az elmebajos azokat valóságnak tartja s az ellenkezőről nem győzhető meg. Hallucinatiók megfelelő alapon (hysteria vagy egyéb fogékonyság,, hypnosis) suggestióval is előidézhetők. Hypnosisban levő pl. egyszerű bemondásra nem létező alakokat, személyeket, tárgyakat, eseményeket láthat maga előtt, hangokat hallhat, szagot, izt érezhet (positivos hallucinatio), valamint a meglevőket nem veszi észre, pl. ha azt suggeráljuk
