Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 2. Szellemi okok
ved, liogy elméje megzavarodik vagy hogy annak tévesz- meitrerrrez íassankintrátveszi. A Irancziak az elsődlegesen megbetegedefregyént I’elément activ-nak, a másodlagosan megbetegedettet pedig l’élément passif-nak nevezik s az előbbit tartják erősebbnek, önállóbbnak, a ki elmebaját, téveszméit mintegy ráerőszakolja az utóbbira. Wollenberg az infectióra nézve a következő lehetőséget állítja fel: 1. az elmezavar valóságos átvitele történik oly módon, hogy A téveszméit B átveszi, magáévá teszi s tovább fejleszti s mindketten elmebetegek. Ez a tulajdonképeni in - ducált elmezavar, a Marandon Monthyel folie communi- quóeje. 2. Az először megbetegedett A téveszméit társadalmi, erkölcsi vagy szellemi fölénye által más (B) személyre kényszeríti, ez azonban csak látszólag fogadja el s azonnal elveti, mihelyt A káros befolyása alól felszabadul. Az ilyen eseteket, hol csak az egyik egyén elmebeteg igazán, Marandon Monthyel folie imposéenek nevezi. 3. B igazán elmebeteggé lesz, de elmezavara csak kezdetben egyezik A-éval, elkülönítés után önálló lefolyást vesz. 4. Vannak esetek, midőn több egyén hasonló alkalmi okok befolyása alatt, de egymástól függetlenül egyidejűleg esik ugyanazon elmebetegségbe. Ez a francziák folie simultan éej a. Indukált ehnezayarok gyanánt a mania, melancholia és tebölyödottság észleltetett. Nasse 15 esete közölt 8 mania és 7 melancholia, Finkelnburg 12 esete közt 8 melancholia fordult elő. Jakowenko adatai szerint 113 megbetegedés közül 70-szer üldöztetési tébolyodottság észleltetett, olykor nagyzási téveszmékkel keverve. A tapasztalat általában azt bizonyítja, hogy az ú. n. psychikus infectio rendesen egymással szorosabb viszonyban levő egyének között jön létre, kik azonban már bizonyos praedispositio csiráit hordják magukban, mely égy részt öröklött, más részt szerzett. Ehhez járul azután még a beteggé lett égvén ápolásával járó testi fáradtság, éjjelezés, a folytonos aggodalom, félelem. Hogy tényleg ilyen gyengébb ellenállásúnak kell lennie a másodlagosan megbetegedett egyén idegrendszerének, azon körülmény is bizonyítja, hogy oly egyének, kik az elmebetegekkel búza
