Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 2. Szellemi okok
mos időn át foglalkoznak (orvosok, ápolók) s e közben úgy szellemi mint testi megerőltetésnek és fáradalmaknak vannak kitéve, aránylag véve csekély számban lesznek elmebetegekké. Oly esetekben azonban, midőn valamely egyén elmezavara a hozzá közel álló elméjét a kedélvi rázkódás következtében zavarja meg s midőn az elsődleges kórkép a másodlagosétól különbözik, tulajdonképen szorosabb értelemben vett szellemi infectióról nem lehet szó. Az a psychicus momentum, melyet itt az elsőnek megbetegedett egész elmebaja képvisel, nyilatkozhat más, szintén ugyanezen egyént érő szerencsétlenség képében is, mely azután a részvét, szánalom, szeretet révén ugyanazon kedélyi rázkódást idézheti elő a vele benső viszonyban levő, iránta melegen érző, de gyengébb idegzetű másik egyénben s ez is vezethet elmezavar kitöréséhez, azaz a különben is csekélyebb ellenállású agygyal bíró egyén szellemi egyensúlyát épen úgy megzavarhatja a hozzá közel álló (testvér, rokon, házastárs) hirtelen halála vagy súlyos testi betegsége, mint elmebaja. Másként áll a dolog ott, hol ugyanazon kórkép, ugyanazon színezettel jelentkezik a másodlagosan megbetegedettnél, hol az elmebeteggé lett egyén téveszméket olt át a környezetre, mely azokat. aztán épen úgy fejleszti tovább, mint amaz. Itt is azonban szükséges, hogy a másodlagosan megbetegedett egyén bizonyos csekélyebb ellenállású szellemi erővel, kisebb fokú intelligen- tiával rendelkezzék, hogy aztán minden kritika gyakorlása nélkül vehesse át a reá befolyással levő beteg kóros tüneteit. Az elsődlegesen megbetegedett egyénnél a prognosis rendesen kedvezőtlen, ellenben a másodlagosan megbete- gecfők — mihelyt a reájok befolyást gyakorló elmebajos hatása alól az elkülönítés következtében megszabadulnak, m eggy ógyulnak. Az irodalomban több esettel találkozhatni, a hol ikreknél hasonló természetű elmebántalom fejlődött ki s ezen körülmény alkalmat szolgáltat az «ikrek elmezavará» -nak (Folie gémellaire, Zwillingsirresein) megkülönböztetésére. Ez nyilvánulhat vagy oly módon, hogy az egyik ikertestvér a másikra gyakorol psychicus befolyást, vagy úgy, hogy
