Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - c) Általános és helybeli szervi megbetegedések

56

Tüdőgyuladcísndl a bántalom tetőfokán mutatkozhatnak múlékony jellegű vagy több hétig is eltartó delirans állapotok, melyeknél az élénk hangulatingadozás, az üldöztetés! tévengéseknek a nagyságiakkal való váltakozása a jellemző. A defervescentia szakában, különösen ha a láz criticus leszállást mutat, a hallucinatiók, zavarodottság, mórgeztetési, megrontási és elkárliozási téveszmék alakjában jelenhetnek meg a kimerülés, összeesés deliriumai. Különben a tüdögyuladás kapcsán leginkább akkor fejlődnek ki a deliriumok, ha alkoholisták betegszenek meg. Az alkoholos vonás a tüdőgyuladásnak bizonyos súlyos jelleget kölcsönöz s nem ritkán az astheniás zavartság állapota után halál következik be.

A choleránál a gyorsan fejlődő általános elgyengülés mellett a kimerülési (inanitionalis) deliriumok bírnak főleg jelentőséggel, a melyek alatt a betegek zavart, alig érthető szavakat mormolnak, a környezetet félreismerik, tájékozatlanok, néha üldöztetési irányú téveszmék foglalkoztatják, félelemrohamok lepik meg.

Habár az influenzának a szellemi életre gyakorolt hatását csak az utóbbi években felmerült influenza-járvány alatt tették alaposabb megfigyelés tárgyává, Kirn-nek ide vonatkozólag' már 1580-ból sikerült adatot szereznie, Bonnet pedig 1837-ben mániát, Crichton-Brown 1874-ben heveny butaságot észlelt influenza után.

Az influenzának az idegrendszerre gyakorolt közvetlen befolyása nem tagadható, hiszen tudjuk, hogy jóformán a bánfáimat bevezető, kisérő, követő ideges jelenségek azok, a melyek annak a specificus ismertetőjelt adják meg. A rendelkezésünkre álló számos adatból — noha itt-ott azok megítélése körül a túlhajtottság nem is tagadható — azon meggyőződést szerezhetjük, hogy egyes esetekben az influenza egyéb fertőző betegségekhez hasonló módon részint öröklött, részint szerzett módon disponált egyéneknél mint közbefutó gyengítő momentum, az elmebetegség kiváltására alkalmi okul szolgálhat, míg máskor a keletkezőiéiben levő elmezavart gyorsabb kitörésre segíti s végre egyes esetekben minden kimutatható terheltség nélkül teljesen ép egyénnél idézhet elő szellemi zavart. Van Deventer azon véle-