Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 12. Aggsági elmezavar (aggsági butaság, psychosis, dementia senilis)

418

nincs agya, gyomra, bele, nem tnd enni, nyelni, beszélni, végbelének nyilása el van tömülve s épen ezért már hónapok óta nem volt széke, alsó és felső végtagjai kiasztak, alig van egy kevés vére, pulsusa nem ver. Minduntalan az éjjeli edényre kivánkozik s erőlködik, végbelének nyílását dörzsöli ujjaival, majd piszkos kezével szájába nyulkál, mi alatt rekedt köhögés-, hörgésszerű hangot hallat. Olykor remegve fekszik hányát ágyában s összekulcsolt kezekkel, behunyt szemmel várja a halált, mely szerinte nehány perez múlva be fog következni. A hozzá közeledőket azon megjegyzéssel utasítja vissza, hogy hagyják békében, már úgy sem fog sokáig élni, testének fele elrothadt. Az ételeket nem akarja elfogyasztani, siránkozó arczkifejezéssel mondja, hogy nem képes nyelni. Leliellete bűzös. Piszkos, teljesen elhanyagolja önmagát, vizeletét maga alá bocsátja.

12. Aggsági elmezavar (aggsági butaság, psychosis, dementia senilis).

Az aggsági elmezavar fő jellemvonását a szervezeti és szellemi visszafejlődés tünetei, az elmebeli képességek fokozatos hanyatlása képezik. Rendesen a 60-ik életév után szokott kifejlődni vagy akkor, a midőn az elaggás idő előtt, a rendesnél korábban következik be (senium praecox).

Keletkezésénél nagy szerepet játszanak a vérkeringési és táplálkozásbeli zavarok, a szervezeti és szellemi túlterhelés, rendetlen életmód s általában azon mozzanatok, a melyek az agy kimerülését, az agykéreg sorvadását elősegítik. Az öröklés által való terheltség az esetek 45— 50°/0-ánál mutatható ki.

Az ilyen egyének korán megőszülnek, a köztakaró szárazzá, korpádzóvá válik, az arczizmok elvesztik rendes tónusukat, petyhüdtekké lesznek, ennél fogva az arcz bamba kifejezést nyer, tele van ránczokkal. Az endarteritises tolva - mat, arteriosclerosis kifejezője gyanánt a halánték iiterek ka- nyarulatosak, rigidek, a pulsus feszes, a szívhangok csengők, gyakran lepi meg a betegeket szédülés, nehéz légzés, szorongó érzés. Arczuk könnyen kipirul, elhalványul. A szemek fénye bágyadt, a láták rendesnél szűkebbek, renyhén reagál-