Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 4. Heveny butaság (dementia acuta, tompaság: stupor)

■és pedig vagy valami kedélyi rázkódás után hirtelen, vagy olykor kisebb-nagyobb izgatottság, liallucinátió kíséretében lassankint fejlődik ki. A betegek mozgása lanyhává, von- tatottá, gondolkodásuk nehézkessé válik. Mereven bámul­nak maguk elé, a nélkül, hogy valami képzetek foglalkoz­tatnák. időszakonként mintegy megszűnnek gondolkozni. Rendes munkájokat nem végzik jól, több ízben hozzá fog­nak a dologhoz, de minduntalan kénytelenek abban hagyni és semmi eredményt sem képesek kimutatni. Úgy érzik, mintha agyuk megszűnnék működni, fejük üres lenne, az egyes emlékezeti képeket eleinte csak nagy erőfeszítés mel­lett tudják felidézni, később aztán emlékezetük teljesen cserben hagyja. A feltett kérdésekre alig figyelnek s több­ször kell őket nógatni, míg egy-két szónyi választ adnak. Azt is szárazon, hidegen, halk hangon ejtik ki. Magavise­letük, nyilatkozataik teljesen nélkülözik a hangulat színe­zését. Az érző, a kedélyi sphaera működése jó formán szü­netel. Érzéketlenek lesznek minden benyomás iránt, a külvilág ingerei nem keltenek bennök visszhangot, semmi sem érdekli őket, semmivel sem törődnek. Lelki életök sivár, mintha minden érzelem kihalt volna belőlök, sem örömet, sem bánatot nem éreznek. Akaraterejük csökkent vagy egészen megszűnt, a törekvések, kívánságok, vágyak legkisebb jelét sem árulják el, az abulia, anenergia teljes képét tárják elő. Semmi sem indítja meg őket, a külvilág tüneményei, eseményei nyom nélkül zajlanak le előttük s e mellett önmagukat is teljesen elhanyagolják, tisztátlanok, nyáluk, orrváladékuk önként elfolyik, vizeletüket maguk alá bocsátják. Maguktól nem esznek, nem mosakodnak, öltözködnek, nem fekszenek le s nem kelnek tel. Saját­ságos tehetetlen kóros apathiába esnek. Tájékozatlanokká válnak. Tekintetük merev, arczuk kifejezéstelen, részvét- len. Látáik többnyire tágultak, renyhén reagálnak. Vég­tagjaik hidegek, ajkaik kékesek, arczszínük halvány. Órák hosszáig képesek elállni vagy ülni egy helyen a nélkül, hogy egv szót is szólnának. Izmaik elernyedtek vagy a katalepsiás viaszhajlékonyság fejlődik ki, a midőn végtag­jaik adott helyzetüket hosszabb ideig megtartják, sőt még a hajlító vagv feszítő izmok erélyesebb összehúzódása is

Next

/
Oldalképek
Tartalom