Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

I. Rész. Az elmebetegség okai

I. RÉSZ.

Az elmebetegség okai.

Az elmebetegség okainak kutatása úgy prophvlacticus, mint therapeuticus szempontból fontos. Ezek figyelemben részesítése mellett u. i. sok káros tényező már ideje korán inkább elhárítható, másfelől a gyógy eljárás helyesebb irányba terelhető. Igaz ugyan, hogy az elmebetegségek és az azokat kiváltó tényezők között levő benső viszony még meglehetősen homályos, mert eddigi vizsgálati eszközeink még nem eléggé tökéletesek ama finomabb agybeli elváltozások felismerésére, melyek az elmezavar anyagi alapját képezik s inkább csak a tapasztalati adatokból merített tanulság, a pontosabb megfigyelések adják meg az elbírálás iránypontjait: az elmebaj és bizonyos káros hatány gyakori összetalálkozása, sajátságos egymásutánja, együttes fennállása a szoros összefüggést nagyon is szembetűnővé teszi.

A szervezetet, az idegrendszert érő káros behatások részint az elmebetegség keletkezésére való dispositiót fejlesztik ki, részint az elmebaj közvetlen okai lehetnek. Gyakran tapasztalhatni azonban, hogy a nem szakértő közönség a már meglevő elmebetegség tüneteit tekinti a bántalom oka gyanánt, így pl. a paralyticusok czélszerűtlen gazdálkodása, költekezése, rendelkezése következtében kifejlődött anyagi válságot, a mániás betegek iszákosságra, éjjelezésre való hajlamát.

Az elmetegségek keletkezésénél szerepet játszó okok lehetnek szervezetiek, testiek, szellemiek és vegyesek"(testi, pliysikai és szellemi okok együttes befolyása).