Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - a) Az agy, gerinczvelő és környéki idegek betegségei
28 1. Szervezeti, testi okok. a) Az agy, gerinczvelő és környéki idegek betegségei. Az agy ugyan néha bizonyos kóros elváltozásokat (en- cephaliticus folyamatokat, daganatok, tályogok jelenlétét) hosszabb időn keresztül képes elviselni a nélkül, hogy ezekre különösebb szembeötlő tünetekkel reagálna, jeléül annak, hogy az agy rokontennészetü területei a beállott zavarokat gyorsan képesek kiegyenlíteni: legtöbb esetben mégis a közérzet többé-kevésbbé kifejezett alteráltsága, általános rosszul!ét, szédülés, fejfájás, émelygés, az öntudat fátyolozottsága avagy (>1 homályosodésa, a szorongó, félelmi, gyengeségi érzet, remegés, az érlökés számának és ütemének, a láták nagyságának gyors megváltozása, könnyű ki- pirulás vagy elhalvánvodás, a túlérzékenység, izomrángások, fogcsikorgás, az izzadás, nyáladzás, emésztési zavarok, álmatlanság alakjában nyilvánuló agyi izgalmi tüneteket váltják ki. Ilyen jelenségeket idézhetnek elő a környi ingerek (pl. idegsértések, néha egyes szervek vizsgálata, így a kutatónak a hólyagba vezetése) reflex úton, avagy direkte az agy vérteltségi viszonyainak hirtelen megváltozása (vérhőség, vérszegénység), az agynyomásnak nedvtartalom következtében, avagy az agyvérzés, az agydaganatok által előidézett fokozódása, Az agynyomás azonban néha korábban, máskor későbben a központi idegrendszer központi csatornáját az agyburkok közötti (az araclmoidalis és pialis) űrrel közvetítő foramen Magendi-n át történő nedvtartalombeli kiegyenlítődés által visszafejlődhet. Különben egy-egv agyfélteke nagyobbfokú összenyomatást is elszenvedhet számba vehető tünetek nélkül. így pl. magam is láttam, hogy nagyobb terjedelmű, agyburok közti vérömleny az egyik agyféltekét összenyomta s az egyén még néhány napig járt- kelt, mígnem aztán a halálos kimenetel bekövetkezett. Néha azonban a dura mater ilyen haematomája az apoplexiás roham tüneteivel állhat be, az öntudat elliomályosodásával vagy felfüggesztésével, a hányás, szabálytalan, gyors érlökés, féloldali bénulás és rángások, a láták szűkülése kíséretében.