Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)
247 kor a mosoly is megjelenik ajkaikon. Tekintetűk élénkebbé, értelmesebké válik. Kezdenek betegségükbe belátást tanúsítani s annak minden pliasisát mint kórosat ismerik fel. Végre a betegség minden nyoma teljesen eltűnik. Egyes esetekben a gyógyulás a javulás és roszabbodás hullámzása közben következik be. Némelykor azt tapasztaljuk, hogy a melancholia minden tünete visszafejlődött ugyan, de a betegség előtti szellemi állapot nem tért vissza teljesen. A betegek egész lénye sajátságos idegenszerű vonást árul el, magaviseletük, gondolkodásmódjuk megváltozott, emlékezetük, Ítélőképességük gyengült, ridegebbekké, részvétlenebbekké váltak, időn- kint ok nélkül megjelenő mosolyuk bizonyos bambaság bélyegét hordja magán, elhatározásaikban ingatagokká váltak, egyes dolgokban könnyen befolyásolhatók, míg máskor indokolatlan makacsságot tanúsítanak. Az ilyen betegek a melancholiából bizonyos szellemi fogyatkozás visszamaradása mellett gyógyultak meg. Más esetben ismét a melancholia lassankint fokozódó másodlagos butaságba megy át, melynél az Ítélőképesség nagyon is kirívó tökéletlensége, a gondolkodás teljes fegyelmezetlensége, kuszáltsága, a cselekedetek zavartsága ismerhető fel, vagy ha a búskomorság keretében szerepet játszó téveszmék és hallucinátiók állandósulnak: a másodlagos tébolyodottság áll elő. Végre a hevenyen keletkező melancholia a gyógyulásra már kilátást nem nyújtó chronicus lefolyást vehet, a midőn az élénkebb izgalmak, praecordialis, félelmek, szorongó érzetek elhalványodnak, a kedélyi élet mélyebb elváltozása, az indulatrohamok elmosódnak, a gátoltság csökken, legfeljebb csak az enyhébb lehangoltság, az időnkint nyilatkozó siránkozás, nem eléggé körvonalozott önvádlás, egyes hypo- chondriás érzetek által provokált aggodalmak emlékeztetnek az előbbi állapotra. A betegség tüneteinek állandósulása s az elbutulas bekövetkezése mellett a táplálkozásbeli viszonyok javulása és a testsúlybeli növekedés épen úgy észlelhető, mint a javulás-, illetve gyógyulásba való átmeneteinél. A melancholiás esetek eg}' bizonyos szúrna részint a
