Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)

közbe futó testi betegség, részint — különösen a makacs étkezésbeli ellenkezéssel járó — általános elgyengülés, kimerülés, avagy az öngyilkosság következtében halállal végződik.

Mint minden elmebetegségnél, úgy a melancholia gyógyításánál is tág tért kell engednünk az individuális áló eljárásnak. Figyelmünket ki kell terjesztenünk első sorban is a betegség esetleges alapokát képezhető szervi bántal- makra. A betegeket mindig a legnagyobb gonddal és éberséggel kell ápolni. Ismeretes lévén, hogy a melanclioliások- nál nagy a hajlam az öngyilkosságra, mindaddig, míg a bántalom összes jellemző tünete vissza nem fejlődött, a legszorgosabb felügyelet alatt kell tartani és soha arra alkalmat nem nyújtani, hogy egyedül lehessenek, minden oly eszközt, módot távol tartani, a mi az öngyilkosság kivitelét elősegítheti. Még a closetbe is el kell kisérni őket s akkor sem szabad nekik hinni, ha az önmaguk ellen irányuló merényletre nézve semmi szándékot sem árulnak el. Volt már rá eset, hogy a gyógyuló félben levő melan- choliás beteg az őrizetlen pillanatot arra használta fel, hogy revolverrel főbe lőj je magát.

Fontos teendő továbbá, hogy a melanclioliás beteget rendes életkörülményei közül, a betegség keletkezésének helyéről eltávolítsuk, mert a család tagjainak, az ismerősök látása az aggodalmak, a lelki gyötrelmek fokozására újabb és újabb tápot szolgáltat, egyrészt azon tudat érinti fájdalmasan, hogy őket már nem képes úgy szeretni, mint azelőtt, másrészt a vélt szerencsétlenségnek azokra való átvitele által az aggodalmak, rettegés újabb forrását teremti meg. Az elkülönítésre legalkalmasabb a specialis igényeknek megfelelő elmegyógyító intézet, a hol egyúttal meg lesznek óva a családbelieknek amúgy is sikertelen dédel- getésétől. Még a legjobb akaratú vigasztalás, szórakoztató törekvés is csak növeli a beteg belső nyugtalanságát. E mellett azonban minden lépését, ha hallgatagon is, figyelemmel kisérjük, nagy súlyt fektessünk arra, hogy kellőleg táplálkozzanak. Könnyen emészthető, tápláló ételeket nyújtsunk nekik. Czélszerü gyakran megkínálni őket étellel, itallal, mintegy ellesni a pillanatot, a midőn a szellemi tü-