Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)
Előszó
IV ELŐSZÓ. Ezen tárgyi tartalma miatt a Calepinus név egyes nyelvekben köznévi használatú szóvá lett, így pl. a francziában (1. Larousse: «consulter son calepin» és «calepin ... aujourd'hui... désigne un recueil d’extraits et des notes»). A műnek utolsó kiadása 1778-ból való (Venetiae); a használatból Forcellini 1771-ben (Patavii) megjelent «Totius Latinitatis Lexicon»-a szorította ki Calepinus szótára a tudományos törekvésekkel mindenkor lépést tartott. A XVI. században indult meg a görög nyelvnek, valamint a nemzeti nyelveknek a stúdiuma. Jacobus Montanus volt az első, a ki Calepinus 1539. évi párizsi kiadásában a latin szavakat görögül is értelmezte; később öt (vö. 1546. Venetiis, Calepinus pentaglottus), majd hét, nyolcz, kilencz, tíz s végül tizenegy nyelvű értelmezésekkel is megjelent a Calepinus (1. Forcellini—De-Vit : Lexicon I. köt. IX. lap). Az a kiadás, a melyben már magyar nyelvi értelmezések is vannak, 1585-ben jelent meg Lyonban a következő czímmel: «Ambrosii | Calepini | Dictionarivm | Decem Lingvarvm | Nuper hac postrema editione quanta maxima fide ac diligentia fieri potuit | accurate emendatum multisque partibus cumulatum, et ali- | quot milibus vocabulorum locupletatum. Vbi Latinis Dictionibvs Hebraeae Graecae, Gallicae, Italicae, Germanicae, et Hispanicae, itémque nunc primo et | Polonicae, Vngaricse, atque Anglicae adiectae sunt. | Accesserunt insignes loquendi modi, lectiones etymologiae, opposite, translationes, adagia ex optimis quibusque auctoribus decerpta. Huc, praeter alia, accedunt certae syllabarum quantitatis notae, singulis vocibus inscriptae: magna silva nominum, ! tum appellatiuorum, tum propriorum : vt virorum, mulierum, sectarum, populorum, deorum, side- | rum, ventorum, vrbium, marium, fluuiorum, montium et reliquorum: vt sunt vici, I promontoria, stagna paludes, etc. Ita vt haec editio omnibus Thesauris | et Dictionarijs, quae hactenus collecta sunt, incredibili et I rerum et verborum numero sit locupletior.» Ez után jön egy oroszlánt ábrázoló dísz ezzel a fölirattal: «De Forti Dvlcedo.» Lvgdvni, M. D. LXXXV. | Cvm Privilegio Piegis.» 2° 1153 lap. A többi kiadások, a melyekben benn vannak a magyar nyelvi értelmezések is, a következő évekből valók: 1. 1586 Lyon, 2. 1587 Lyon, 3. 1588 Lyon, 4. 1590 Basel, 5. 1594 Genf, 6. 1598 Basel, 7. 1605 Basel, 8. 1616 Basel, 9. 1627 Basel.*) *) Mindezekre a dolgokra vö. Mklich János: A magyar szótár^ irodalom (NyF. 37. sz.) 77, 79, 93, 102. lapokat: Firtos Ferencz, Magyar Nyelv VIII. 134: A Calepinus-szótár kiadásaihoz; Simonyi Zsigmond, Nyr.
