Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

A gerincvelő betegségei - B) A gerincvelő diffus megbetegedései

65

Diagnostikai segédeszközként felhasználható: 1. a szerzett lues minden fellelhető maradványa: leukoderma, hegek a tonsillákon, a lágy szájpadon, nyelven, csont- hártyamegvastagodások, az aorta felhágó ágának megnyúlása vagy tágulása;

2. a világrahozoít syphilis maradványai: kivájt szélű metszőfogak, keratitis parenchymatosa, süketség (Hutchin- son-féle trias);

3. a serum Wassermann-reakciója, mely a kezeletlen esetek 90%-ában, a kezelt esetek 60%-ában positiv;

4. a liquor cerebrospinalis vizsgálata, melyben az esetek 60%-ában positiv a Wassermann-reakció, 90 %- ban megszaporodott a sejttartalom, 100%-ban positiv a Pándy-ié\e reakció.

Prognosisa bizonytalan. A kezelés hatása nem jósolható meg. Visszaesések gyakran fordulnak elő, sőt az is előfordul, hogy a boncolásnál luesesnek bizonyult ideg- rendszeri elváltozás a specifikus kezeléssel teljesen dacolt. Javulás majdnem mindig elérhető. A gyorsan lefolyó, úgynevezett galopp-lues, mely heveny meningitis képében folyik le, igen rosszindulatú és nem befolyásolható.

Kezelés:

Legkevésbbé veszélytelen, bár nem a leggyorsabb eljárás a következő:

1. Négy héten keresztül csak jódot adunk, naponta legalább

2 g-ot.

2. Az ötödik héten kezdjük az erélyes higanykurát.

3. Csak az első higanykúra befejezése után adunk sal- varsant.

Erélyesebb kezelési minta a következő:

1. Egy heti időközökben adjuk intravénásán a következő neosalvarsan adagokat: 045 g, 0'30, 0'30, 045, 0-45, 0-60, 0 60.

2. Közben elvégezzük az első higanykúrát.

Idegrendszeri betegségek diagnosztikája.

5