Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

B) A mozgások zavarai

13

az aktiv mozgási képesség csökkent, passiv mozgatásnál a rendesnél nagyobb ellenállással találkozunk (mert az izomtónus fokozott), a reflexek közül az ínreflexek fokozottak, a bőrreflexek qualitative megváltoznak (ú. n. pathologiás reflexek lépnek fel); a spastikus bénulás supranuclearis sérülést jelent

2. Laza bénulásnál az aktív mozgási képesség csökkent, az ínreflexek gyengültek vagy nem válthatók ki, az izom tónusa gyengébb a rendesnél; az izmon elfajulásos sorvadás (1. lejebb) lép fel; az ilyen bénulás nuclearis v. infranuclearis megbetegedés mellett bizonyít.

A lábak bénulása következtében a beteg járása megváltozik ; ez a változás legtöbbször annyira jellemző, hogy róla a bénulás faja felismerhető.

Spastikus paresisnél ú. n. spastikus járás fejlődik ki: a lépések kicsinyek, a láb hegye nem hagyja el a talajt, azért a beteg csoszog; a térdizület merev, azért a láb minden lépésnél kifelé domború körívet ír le (circumductio), miközben a medence felemelkedik. Ha az adductorok tónusa nagyon erős, akkor járás közben a lábak kereszteződnek (a jobb a bal elé kerül).

Laza bénulásnál a járás paretikus: a beteg szinte vonszolja a lábait lassú, fáradságosnak látszó mozdulatokkal ; a lábhegy lefelé lóg, ezáltal a láb meghosszabbodik; ezt a beteg úgy egyenlíti ki, hogy térdben és csípőben túlságosan behajlítja a lábát; a lábnak a talajra eresztése- kor két zörej keletkezik, mert a lábhegy és a sarok nem egyszerre éri el a talajt.

Az izom táplálkozásának és tónusának zavarai.

a) A tónus zavara kétféle lehet: hypertonia (fokozott tónus) és hypotonia (gyengült tónus).

1. Hypertonia vagy spasmus akkor jön létre, midőn az izmok kérgi beidegzését végző pyramispályák, melyek ép állapotban gátló hatást gyakorolnak a gerincagyi reflexfolyamatokra (tehát a tónusra is), megbetegednek.