Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

VIII. A renaissance. A természettudományok evoluciója

A XVI. sz. szülészete. Gyakorló orvosok. Járványok

183

tisztázzák a kórlefolyásra vonatkozó ismereteket. A therápiában azonban még sokáig uralkodó orvosság a theriak. A hastífuszt, amelyet a spanyolok tabardillo-nak, a franciák trousse galante-nak, a tudósok febris petechialis-nak neveztek, leírják Fracastoro (1483 —1553), a szifilis elnevezője, továbbá Trevisius (1588), Robertus (1592) stb.

Német bába a XVI. századból. Ez időből származó nyomtatványokban több ilyen rajzra akadunk. A bába alacsony zsámolyon ül a szülőszékre helyezett vajúdó előtt, akit a szomszédasszonyok támogatnak. A szüléshez minden elő van készítve: a fürösztésre dézsa és vizes kancsó, a köldökzsinór átvágására az asztalon olló és zsineg, az újszülött jövendő sorsának kifürkészésére a háttérben számítgató csillagjósok. A bába derékövjéről táska és» szülészeti műszerek lógnak le. (Rueff Hebammenbuch, 1581.)

A kiíftéses tífuszra vonatkozó legelső értékes észleletek magyar orvosoktól maradtak ránk. A kolozsvári születésű Jordán Tamás (1539 —1585), a komáromi tábor sebésze, majd Brünn város főorvosa, aki felfedezi, hogy a szifilis élettelen tárgyak útján is terjedhet, ír először a „pannóniai vészu-ről vagy morbus Hungaricusról, ahogy akkor ezt a kiütéses betegséget nevezték. Majd Spili.enberger Sámuel (1595), egy lőcsei neves orvosi család alapítója közli a kiütéses tífuszról észleleteit. A betegség