Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
VIII. A renaissance. A természettudományok evoluciója
184 Vili. fejezet lényegét azonban sem ő, sem a görlici születésű Kóber Tóbiás (f 1625), soproni főorvos felderíteni nem tudják. Kóber a gyermekek táplálkozásának kérdésével is foglalkozott. Az influenzáról Thomasius (1587), az angol izzadtságról Kaye (1556), a kanyaróról és himlőről Massa, a rosszindulatú toroklobról (garotilló) Hadi sebész (felcser) és szolgája a XVI. századból. A szolga nagy táskájából különféle gyógyszeres tégelyt, sebészeti eszközöket tartalmazó tokot, mosdóedényt, szivacsot stb. vesz elő (Meldemann fametszete.) többen értekeznek. A szamárköhögést, kóreát, skorbutot is észlelik; lepraesetet keveset említenek. Annál nagyobb irodalma támadt a szifilisnek. A XVII. század elejéig körülbelül 300 irat jelent meg róla. A betegséget mint újat írják le, amelyet addig soha nem észleltek. Okát részben a csillagok konstellációjában, természeti csapásokban, a leprának átalakulásában keresték, részben azt tartották, hogy Kolumbus tengerészei importálták, az 1493—95-iki francia-nápolyi hadjárat és a Spanyolországból kiűzött zsidók terjesztették.
