Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

X. A legújabb kor

X. FEJEZET

A legújabb kor

A történelem utolsó kétszázadét a realizmus jellemzi, amely a kulturális életnek minden területén érvényesült. Az exaktságra való természettudományos törekvések lelszabadultak az ideális bölcselkedések Ígéretéből s ha megkísérlik is egyesek a lermészetkutatások eredményeinek általános világszemléletekkel való kapcsolatba hozatalát, ebben a munkájukban a-posteriori alkotják meg elméleteiket. A természet- tudományos gondolkodás ily módon az elmélkedő tudományokra is kihat, amint az Comte Ágost (1798—1857) pozitivizmusán és Vogt Károly (1817—1895) fiziológusnak materializmusán megfigyelhető. A természet- tudományokból eltűnik minden spekuláció és az exakt kutatások nyomában járó nagy felfedezések az orvosi tudományok fejlődését is modern irányokba terelik.

A botanika új növényeket ismer fel, melyeknek gyógyerejét a pharmakológia hamarosan kihasználja. A növények górcsövi vizsgálata alkalmat ad mikroszkopikus kicsinységű gombáknak felfedezésére, a növényi sejt és sejtállam meglátására s ezáltal egyrészt a betegségek okainak megértéséhez jutunk közelebb, másrészt megváltozik az emberi szervezetről való felfogásunk (Virchow). Hooke és Malpighi ugyan már a XVII. században ismerik a növényi sejtet, Brown Róbert (1773—1858) pedig észleli a sejtmagvat, de csak Schleiden Mátyás JAKAB-nak (1804—1864) sikerül a sejt jelentőségét és a sejtszaporodás törvényét (omnis cellula ex cellula) kideríteni. Schwann Tódor (1810—1882) kimutatja, hogy szerkezet szempontjából az állati test is hasonlít a növényiekéhez. Ehrenberg Gottfried (1795 —1876) vizsgálatai megvilágítják az apró lények, infu- zoriumok életét, amiből analógiát vonhattunk a pathogén paraziták organikus működésére.

Az állattannak az orvostudományra való hatása főleg a Cuvier (1769—1832) által megalapozott összehasonlító anató-