Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban
36 II. fejezet kivonulása után írják a Brugsch-p a p y r u s t, illetve papyrusokat, melyeket Saqqarahnál egy korsóba rejtve találtak tíz méterre a föld alatt, Imhotep temploma közelében. A nagyobb tekercs 16 láb hosszú, 22 oldalas, benne növényi és állati eredetű anyagokból készült orvosságok vényei vannak. A kisebb, 15 oldalas hasonló tárgyú. Ismerünk még több kisebb orvosi vonatkozású papyrust, így Laemann töredékeit, a Dümichen által felfedezett edfui templomhoz tartozókat; többről tesz említést és egyeseket tartalmilag is ismertet Plinius, Galenus és Aetius; egyet pedig, egy 2x/2 méter hosz- szút, a British Museumban őriznek. Az Edwin SHMiTH-féle kiadatlan papyrusról eddig csak azt tudjuk, hogy sebészi vonatkozású. Az Ebers-p a p y r u s-ból kitűnik, hogy már a régi birodalomban, kb. Kr. e. 3500 évvel, hajnövesztőszerek voltak használatban, aminő pl. a 67. táblán részletesen leírt és használati utasítással ellátott gyógyszer. A fogápolás fejlettségére a XI. dinasztia egyik tömegsírjának „hercegnő koponyáiból következtethetünk, amelyeken mindenütt hiánytalan fogsor vagy az elpusztult fogaknak aranygolyócskával való kitömése látszik. A XII. dinasztia egyik királynőjének, Mentuhotepnek toilette-szekrénykéjét is megtalálták, s benne antimontartalmú fekete szemfestékkel teli kis szelencét, bizonyítékát a női hiúság ősi divatjának. Az EßERS-papyrus elején hánytató- és hashajtószereket találunk, melyeket az egyiptomiak diétás és prophylaktikus szempontokból szabályos időközökben szedtek a betegségek megakadályozására. Nézetük szerint ugyanis minden nem-öröklött bajnak, a rossz istenségek és a bepiszko- lódás mellett, főleg a szerfelett való táplálkozás az oka. Ezért havonta egyszer bőjtöltek és háromszor gyógyszerekkel takarították ki magukat. Hánytatónak használják a ma is alkalmazott rézkészítményeket, hashajtónak pedig vagy növényi főzetet vagy irrigálást, illetőleg végbélkúpokat. A „kyphi“ ital enyhe hashajtó hatása miatt különösen kedvelt szerük (Plutarchos). A 98. tábla szerint ugorka, tömjén, mastix, málna, Cyprus, styrax, calmus, aloe és meknungyanta voltak alkatrészei. Az 54. tábla erősítő vényeket sorol fel. Leghosszabb fejezete a papyrusnak szemészettel foglalkozó része (55.-63. t.), melyben kozmetikus vagy gyulladásgátlásra használt szemfestékek, szemcseppek és kenőcsök készítésének utasításai találhatók. A szemészetre fordított különös gond Egyiptomban, a sokféle szem- betegség földjén érthető. S hogy az ősi Egyiptom csakugyan meg volt verve szembajokkal, azt Guarino észlelete is tanúsítja, aki egy jól konzervált múmia szemének kötőhártyáján trachomát tudott kimutatni. A papyrus 95. táblája elmaradó havibaj esetén hüvelyöblítéseket ajánl; a 96. oldal pedig az anyák, tejelválasztásának fokozására kenőcsöket kenet
