Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban

Az Eber s-papyrus orvosi ismeretei

37

slz emlőkre. Külön csoportban vannak az állati paraziták, bolhák, tetvek, poloskák, egerek, tarantellák, skorpiók elleni hasznos eljárások, a sima bort adó, arcszépítő és hasonló kozmetikus szerek, a „metut“ (izom, ideg, erek) erősítő orvosságok. Utasításokat ad az író arra a ma is alkalmazott gyógy eljárásra, hogy az orvosságot bevenni vonakodó beteg gyermeknek a dajka emlőbimbójára kenjék a szert, vagy azt a szoptató dada maga vegye be, mert így azt a tejjel, melybe kiválik a gyógyszer, a. csecsemő is magába szívja.

Az egyiptomi orvosi papyrusok azt mutatják, hogy a nílusvölgyíek- nek az emberi szervezetről való tudása igen fogyatékos. A testet négy -elemből állónak képzelik, s ezzel a későbbi görög felfogásra emlékeztetnek. Az élet adója a levegő (pneuma). Bonctanuk csak ereket, inakat és talán idegeket ismer, de mindegyik fogalomra közös nevük a „metu“. Normális életműködésekről alig találunk egynéhány odavetett megjegyzést, s ezek is végtelenül groteszkek. Azt képzelik például, hogy a fejből a levegő 32 éren át jut a testbe, s e nézetükből joggal vélhetjük ma, hogy sem a tüdő, sem a légcső szerepével nem voltak tisztában. Ismerik a pulzust, s a szívet, az ereknek középpontját. (99. t.). A symmetrikus testrészeknek nem azonos működést tulajdonítanak. így a test baloldala s minden ezen oldalon levő testrész a halálnak, a jobboldaliak meg az életnek volnának szolgálatára.

Belgyógyászati ismereteik, különösen a szív és pulzus megfigyelése, éleslátásukról és orvosi kritikájukról tesz bizonyságot. A szívtágulást, szívburokgyulladást s az ezzel kapcsolatos szívhelyzetváltozá- sokat minden mai orvos által felismerhető módon írják le. Tudják, hogy a vér a szívből jön, de nem ismerik a szív szívó-nyomó szívattyúszerepét, sem pedig a billentyűket. Nem ismerik a vérkeringést sem. Pathológiájuk főrészét a daganatokról szóló tan képezi.

Nőgyógyászatuk és szülészetük, főleg therapia szempontjából, kiművelt. Érdekes, hogy hieroglyfjuk van a szülés jelzésére: ülő női alak, lábai közt a gyerek fejével és karjaival; e jelet teszik minden •olyan szó után, mely a szüléssel valamelyes vonatkozásban áll. A terhesség felismerésére furcsa diagnosztikus próbájuk az, hogy a gyanús nő vizeletével megnedvesített földbe búza- és árpaszemeket ültetnek. Ha a búza csírázik ki, fiú lesz a magzat, ha meg az árpa, akkor leány születik. Nincs terhesség, ha nincs kicsirázás. Ez a naiv próba nyilvánvalóvá teszi, hogy az egyiptomiak felismerték a növényi és állati élet, a növényi és emberi nemzés közti analógiát.

A szülőnőnek bábák segítenek, már a zsidóknak Egyiptomban való letelepedése előtt. Erre Mózes könyveiből is gondolhatunk, ahol