Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

X. A legújabb kor

A modern bakteriológia. Koch Robert. Serológia. Praktizáló orvosok 243

kincsesbányákat nyitottak meg az orvostudományban (szérumtherápia, immunitástan, modern vaccinatio), egyúttal szóhoz juttatták a cellulárpathológia által elhanyagolt humorális felfogást.

A praktikus orvostudományt ezen elméletek között bizonyosfokú higgadtság jellemzi. Vakon nem bízik egyik elméletben ■sem és éppen ezért nem jut tévutakra, mint az előző századokban. A praktikusok egy része a betegségeknek kórbonctani megalapozásán fáradozik. Ilyenek Bayle (1774—1816), Cruveilhier (1791 —1874) és a

Hufhland Iíeresztély, német orvos. Több népszerű, igen elterjedt orvosi könyvet írt (pl. Makrobiotika). Mint praktizáló orvos és organizátor vált ki.

már említett Rokitansky. Legtöbbjük azonban a gyógyító tudomány praktikus céljait (diagnosztika, therápia) követte. Ezekhez tartoznak Trousseau (1801 —1867), Valleix (1807—1855), Charcot (1825 —1893), az angol Bright Richard (1789 —1858), Addison Tamás (1793 —1860), Stokes Vilmos (1804—1878), a német Niemeyer (1820 —1871), valamennyien kiváló klinikusok, akiknek nevével kapcsolatban az orvosi tények egész sorát emlegetjük.

A klinikai orvostudománynak centrumai Berlin és Bécs, amelyekhez a XIX. század utolsó harmadában méltó vetélytársként csatlakozott Budapest. A tudományos élet fellendülése mind a három világvárosban

16*