Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
X. A legújabb kor
242 X. fejezet Ezek a kísérletek azonban annyi kudarccal jártak, a sok pozitív tény mellett annyi sok kétes eset adódott, hogy a felfedezett „bacillusok“-nak a betegséggel való oki kapcsolata még mindig nem volt véglegesen bebizonyítva. Ez csak Koch Róhert-nek sikerült, aki kimutatta, hogy a lépfenebacillus ellenálló alakjai, a spórák is — amelyekből a bacillus fejlődik — antraxot okozhatnak és az előző kísérletezők azon eseteiben, ahol a bacillus feltalálható nem volt, ilyen spórák szerepeltek (1876). Egy további közleményében már arról beszél Koch, hogy a betegséget nem a bacillus teste, hanem mérges anyagcseretermékei idézik elő, és hogy a baktériumok világában egymástól biológiai tulajdonságaikban nagyon elütő fajták léteznek, melyeknek bármelyike „fertőzéses“ betegséget támaszthat (1878). További iratában a baktériumok vizsgálatának módszerét adja meg. A modern bakteriológia alapjainak ilyen kiépítése után a kutatók egyre-másra fedezik fel az újabb és újabb baktériumfajtákat, amiben a mikroszkóp tökéletesedése (olajimmerzió, ABBE-kondenzor) is közrejátszott. Maga Koch a tuberkulózisbacillust (1882) és a koleravibriót (1883) látja meg; az 1881 —1886. években ismerjük meg a kankó, a lepra, a tífusz, a takonykor, a malária, a tüdőgyulladás, a tetanusz baktériumait. A magyar bakteriológusok közül Hőgyes Endre (1847—1906), a magyar Pasteur- intézet szervezője, a lépfene és veszettség therápiájának tökéletesítője és az ú. n. asszociált szemmozgások felfedezője, valamint Babes Viktor (1853—1926), budapesti születésű, pesti, majd bukaresti tanár szereztek maguknak világszerte ismert nevet. A baktériumok felfedezése és életműködésüknek leleplezése tovább tart mind mai napig. Ennek a fáradhatatlan munkának eredmén}^ az influenzáról (1892), a pestisről (1894), a szifilisről (1905) és sok egyéb ősrégi betegségről való tudásunknak sokszor gyökerestől való megváltozása, ami az orvosi tudományt legszebb feladatának megoldására és igazi céljának elérésére : az emberi társadalomnak a betegségektől való megóvására képesítette. A bakteriológia a YiRCHO\v-féle egyoldalú betegségelméletre is módosítólag hatott. Megtanultuk azt, hogy a szervezet a baktériumseregek támadásai ellen minden képességét és rejtett erőit összpontosítja. Ádáz harc folyik a baktériumok és mérgeik ellen, és pedig elsősorban a testnedvekben. Az organizmus a baktériumok felfalására a legkülönbözőbb sejtféleségeket mozgósítja (Metschxikoff phagocytosis elmélete), mérgeik közömbösítésére, testük feloldására, mozgásuk megbénítására pedig különböző kémiai összetételű ellenmérgeket, ú. n. immunanyagokat termel (Behring 1890, Ehrlich 1891, Pfeiffer), amelyek főleg a vér szérumában keringenek. Ezek a tények új, eddig még teljesen ki nem aknázott
