Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány
IX. FEJEZET Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány A XVI1L, századot a kultúra minden ágának kimélyülése, a szellemi életnek minden béklyótól való megszabadulása jellemzi. A Krisztus előtti V. század görög racionalizmusához hasonlíthatnók ezt az időt, amelyben a liberális világszemléletből fakadó filozófiák épúgy megmozgatták a lelkeket, felrázták a tespedésből a szellemet, mint Hippokrates és Perikles korában. A szellemi élet színpompájának teljes kifejtésére a politikai viszonyok nem minden nemzetnél voltak megfelelők. Az olaszok az egyház és az inkvizíció rémének igézetében megbénultak a formailag tökéletes, de tartalmában szervilis jezsuita műveltségtől. Az angolok, különböző dinasztiák emelkedésének és sülyedésének tanúi, az idők nyugtalanságában csak magánlelkesedésből foglalkozhattak a tudományokkal (Shaftesbury gróf, Bolingbroke viscount). A holland merkantilizmus indolenciája sem volt alkalmas a tudományos élet kiszélesbítésére. így lett a felvilágosodás monopóliuma a franciáknak és németeknek, akiktől a szabad áramlat hozzánk is átcsap. Franciaországban ez a szellemi irány XIV. Lajos émelyítő kultúrájának üdvös reakciójakép jelentkezik. Az Encyclopaedia 1751-ben megjelent első kötete tetőpontját jelenti a francia felvilágosodottak úttörő munkájának. Francia hatások alatt indul meg az a német és a magyar szellemi élet, amelynek természettudományát a miszticizmus végleges kikapcsolása jellemzi. A materialista korszellem terméke Leibnitz (1646—1716) bölcseleti rendszere, mely nagy hatással volt az orvostudományra és a természettudományokra. Ez utóbbiak közül a vegytan egy ideig Stahl phlogisztonelméletével küzködik, majd Priestley felfedezése után az égési folyamatokat helyesen értelmezi Lavoisier. Nem sokkal ezután Fourcroy (1755—1809) és a német Girtanner az oxigént az életerő alapjának hirdetik. A fizikai ismeretek az elektromos jelenségekkel bővülnek.
