Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IX. Az újkori felvilágosodás és az orvostudomány
A felvilágosodás kora. Az anatómia újabb felfedezései 211 Franklin, Volta (1745—1827) és Galvani, bolognai orvos (1737—1798) tapasztalatait gyorsan asszimilálja az orvostudomány, annyival könnyebben, mert az iatromechanika és iatrokémia iránti érdeklődés még egyre tart. A leíró bonctanban kevés már a felfedeznivaló. Néhány porc, elrejtettebb szalag, vagy nyílás, néhány topográfiai megfigyelés, vagy mechanikai újítás! Felix Vicq d’Azyr (1748—1794), Mária Antoinette orvosa az állatbonctanban válik ki. A holland Albinus (1697—1770) Az altdorfi anatómiai „theatrum“ 1650 körül. A hullától való irtózat a XVII. században végleg eltűnt. Nyilvánosan boncolnak laikusok részvételével. A sectiók ugyan még elég ritkák és sokszor reklámcélokat szolgálnak. (Puschner rézmetszete.) bonctani atlaszai művészi tökéletességűek. Valsalva Antal (1666— 1723), Santorini János (1681 —1737), Winslow Jakab (1669—1760), Camper Péter (1722—1789), Lieberkühn (1711 —1765), valamint Heister, Meckel, Zinn, Wrisberg tettek még jelentősebb bonctani felfedezéseket. Maternus de Cilano György (1696—1773), pozsonyi születésű altonai egyetemi tanár 1739-ben bonctani demonstráló helyiséget állít fel és az oktatás céljaira sok anatómiai preparátumot készít. Vízaknai Bereck György (f 1720) nevét csak kuriózumképen említhetjük, mint az aorta ágairól szóló magyar hexa- méternek szerzőjét. 14*
