Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

VIII. A renaissance. A természettudományok evoluciója

202

VIII. fejezet

Cheyne György (1671 —1743), akinek pathológiarendszerében a tömegvonzás szerepel. Ha=onlókép Newton fizikai törvényei csendülnek_fel Robinson Miklós (1725), Mead Richárd (1673—1754) és Freind János (1675 —1728) könyveiből.

A két orvosi iskola harcában csak kevesen tudták megőrizni

önállóságukat. Kiemelendők a holland Tulpius Miklós, Stalpaart van der Wyl (1620 — 1687), ISBRAND VAN DlEMERBROCK (1609 —1674), aki egyes járványok leírásával válik ki. A sopronvidéki Joél Ferenc (1618 körül), greifswaldi tanár leírja a rühatkát és a rüh első racionális gyógyításmódjára ad utasítást. Bartholin Tamás és Gáspár kórbonctani megfigyeléseket tesznek. A svájci Bonét T EOFiL (1620— 1689) Sepulchretum ana- tomicum-äban először kísérli meg a kortannak anatómiai alapon való összefüggő előadását. Ramazzini Bernardin az ipari megbetegedések első meg figyelője. Ríva János (1627—1677) kórbonctani társulatot alapít és vérátöm- lesztési kísérleteket végez.

Hazánkban Metzger Márton (1625 —1690) doktori értekezéseiben a bőrrel, az emlőmirigyekkel és a tejelválasztással foglalkozik. Hófer András (1614—1681), győri orvos a kretinizmus legelső leírója. Enyedi Sámuel az ütérdaganat és az üszkösödés megértéséhez segít hozzá. A nyomdász családból származó lőcsei Brever János (1664 körül) a köszvényről és a sárgaságról értekezik. Különös büszkeségünk id. Rayger Károly (1641 —1707), pozsonyi születésű s ugyanitt gyakorló orvos, aki általános műveltségét európai utazásaival gyarapította. Sokat boncol, s megfigyeléseit az egyik tudós akadémia lapjában leközli. ír az állkapocs teljes elhalásáról, a kanyaróról, az érelmeszesedésről, epekövekről, ízületi csűzról, az ondóverőér hiányáról, a himlő utáni bénulásokról, a csecsemőkön észlelt görcsökről (ecclampsia), a magyarországi járványokról, valamint a magyar fürdőkről. Nevezetes a 202. megfigyelése, amelyben a törÖtemlőjűség esete Fortunius Lice- tus De monstris (Patavii, 1668.) c. művéből. Fortunius még azok közé a természetkutatók közé tartozik, akiket a szokatlan érdekel. A fametszet mint ilyen tökéletes, de Temes- váry tanár szerint az eset valószínűleg az író fantáziájából s nem az életből való.